E. Együtt a hajón

Irány Alicante

Patrícia tudta, hogy a hajón Kristóf aktív közreműködésével rábeszélik őt az amerikai utazásra. És ő már azt is tudta, hogy Kristóf kemény árat fizet ezért. Eldöntötte, hogy vállalja az utat, ha Kristóf vele megy Afrikába legalább egy évre dolgozni. Ebben amerikai barátainak a segítségét fogja kérni.

Számított arra is, hogy pártjának vezérével lesz emiatt egy kemény csatája, de megvívja, mert segíteni akar ott, ahol a legtöbbet tehet.

Márk és Olivia elutaztak egy vidéki fürdővárosba, és a spanyol utazás napján jöttek vissza a fővárosba.

A repülőjegyeket is Gábor menyasszonya Éva rendelte meg, délután elrepültek Barcelonába, és onnan tovább Alicantéba.

A repülőtérről a kikötőbe vezetett az útjuk, és berendezkedtek a hajón. Útközben egy szupermarketben bevásároltak, Patrícia csak nézte, hogy Gábor három nagy bevásárló kocsit telepakol.

Éjfél után elmentek egy kis étterembe, és négy óra volt reggel, amikor a hajóra visszatértek. Hulla fáradtan lefeküdtek, hogy délutánra kialudják magukat. Amikor mindenki felébredt, ettek néhány falatot az előző nap bevásárolt finomságokból, ittak egy jó kávét, és elindultak, hogy felfedezzék a várost. Gábor jól ismerte Alicantét, kiváló idegenvezetőt kaptak a személyében. Éva még csak szeptemberben ismerte meg a fiút, a társaság többi tagjával együtt még ő sem járt errefelé.

A csapat órákon át sétált a Barrio de la Santa Cruz szűk sikátoraiban, megcsodálták a gyönyörű épületeket, beültek kis éttermekbe, megkóstolták a helyi tapaszokat, paellát, tenger gyümölcseit, és bőségesen leöblögették a friss gyümölcsízű sangriával. Körbejárták a negyed híres templomait is, melyek mindegyike egy építészeti műremek, élükön a San Nicolás katedrálissal.

Már késő este volt, amikor visszafelé Spanyolország talán legszebb és leghíresebb tengerparti sétányán, az Esplanada d'España promenádon visszasétáltak a kikötőig. Útjukat égbe nyúló pálmafák és elegáns épületek kísérték, mintha csak a Cote'd Azur legdrágább üdülővárosában lennének. És mivel közben a szórakozóhelyek egész sora csalogatta őket, megint csak hajnalban feküdtek le.

A következő napot is a városban töltötték, és végigjárták azokat a városrészeket, melyekre előző nap már nem jutott idő. Késő estétől hajnalig most is a Promenád egyik kellemes szórakozóhelyén buliztak.

Néhány óra alvást követően délután kettőkor hajóztak ki a kikötőből.

Útközben

Első útjuk Benidorm volt. Itt egy csodaszép öbölbe futottak be, napnyugtáig a nyílt vízen horgonyoztak, úszkáltak, napoztak, és gyönyörködtek a fantasztikus panorámában, a lemenő nap által a horizontra festett szürrealista képben.

Még útközben Gábor tanította utastársait a hajó kezelésére. Kristóf családjának van egy sokkal kisebb vitorlása, ő már profinak számított, és Patrícia is kapott néhány órát korábban még otthon. De az amerikai házaspár és Éva még zöldfülű volt.

Közben a lányok megegyeztek a legfontosabb együttélési szabályokban.

• Mit szóltok ahhoz, hogy a hajón nudizunk? - kérdezte Éva.
• Én a magam részéről nem óhajtok ehhez csatlakozni. - mondta Olivia.
• Ehhez én is túl szégyenlős vagyok. - volt Patrícia válasza.

Végül megegyeztek, hogy napozáshoz a monokinit mindhárman el tudják fogadni. Ebből az lett, hogy Olivia és Patrícia általában fürdőruhában volt a hajón, és monokiniben napoztak, míg Éva általános öltözete a monokini lett, és meztelenül napozott. Ezt meg is ideologizálta.

• Mindnyájan orvosok vagytok, előttetek nem kell szégyenkeznem.

A fiuk a lányok döntését tudomásul vették, részükről a nudizás lehetősége fel sem merült.

Estig gyönyörködtek a panorámában, úszkáltak a hajó körül, napnyugta után a kikötőbe mentek, és elindultak felfedezni a város éjszakai életét.

Első útjuk az Old Town-ba, az öreg városba vezetett. Rövid sétát tettek a régi épületek között, és tíz órakor elfoglalták asztalukat a Kaffe Klee-ben, egy fantasztikus éjszakai bárban. Gábor még délután foglalt asztalt telefonon.

Az élő show káprázatos volt, a zene hol vérpezsdítő, hol szívet melengető, és közben a vacsora csak hab volt a tortán. Hajnalban mindenki eléggé kapatosan ment vissza a hajóra.

Koradélután volt az ébresztő, álmosan, kókadozva néhány üzletet végigjártak, hogy feltöltsék készleteiket, és négy órakor elindultak a hajóval tovább, hogy három napon keresztül szeljék a habokat a partok mentén. Esténként egy védettebb öbölben lehorgonyoztak, és reggel irány a következő öböl. Ha napközben találtak egy hangulatos kis helyet, megálltak és úszkáltak egyet a hűs habokban.

Harmadik nap éppen alkonyodott, amikor kikötöttek Malagán. Az éttermek itt este nyolc órakor nyitnak, kerestek egy tengeri herkentyűs kisvendéglőt, és jól belakmároztak.

Másnap vettek egy napi jegyet a városnéző buszra, és körbejárták Malagát. Este vacsorázni ismét beültek egy étterembe, és amikor az éjfélkor bezárt, átmentek egy bárba.

Következő nap délután sétáltak a belvárosban, utána áthajóztak Marbellába.

Ez a város maga a csoda. Leírhatatlanul szép fehér homokos tengerpart, gyönyörű sétányok, luxus szállodák és szórakozóhelyek tömege. Nappal minden a pihenésről szól, este tíz után beindul egy fergeteges, erotikával túlfűtött össznépi őrület. Éjszakai bárok, elegáns éttermek show műsorral, kiskocsmák és kávézók élőzenével, utcai zenészek minden lépésnél, és diszkók egész sora rúdtáncosokkal, tömeggel, és hangzavarral. Minden réteg számára elérhető bódulat, a zene szárnyán, az alkohol mámorában, itt mindenki szerelmes, ha csak egy éjszakára is. Csak tessék választani, innen senki nem szabadulhat mélabúsan. A szinglik megtalálják társukat (legalább egy éjszakára), a párok ismét szerelmesek lesznek (többnyire a saját társukba).

Az éjszaka olyan jól sikerült, hogy három teljes napot maradt még a csapat, mert újra és újra át akarták élni a leírhatatlan élményt. Napközben élvezték a gyönyörű tengerparton a forró homok és a hűs kristálytiszta tengervíz simogatását. Pontosabban csak félnapközben, mert reggel feküdtek le, és koradélutánig aludtak. De minden nap néhány óra jutott a fürdőzésre, hogy azután egész éjszaka tomboljon az őrület.

Miután jól kiélvezték Marbella minden gyönyörét, elindultak visszafelé, napközben hajókáztak, és éjszakákra megálltak egy-egy városban. Ezek sorban Roquetas de Mar, és Garrucha voltak. Esténként kikötöttek, belehasítottak az éjszakába, aludtak a hajón néhány órát, és nyomás tovább.

Cartagenában is este kötöttek ki, aznap éjszaka a Promenád több szórakozóhelyére is benéztek. A délelőtti szokásos néhány órás alvást követően a hajót átadták a gondnoknak, és a kikötő alkalmazottja kivitte őket a repülőtérre.

Késő éjjel szállt le a gépük, az amerikaiak mentek a szállodájukba, a két fiatal pár meg a lakásukra.

Kelepcében a pasi

Patrícia még a hajón, egy alkalmas pillanatban elérkezettnek látta az időt, hogy Kristóffal beszéljenek a közeli jövőjükről.

• Mit szólsz Mark meghívásához?
• Nekem tetszik, menjünk ki hozzájuk.
• Rendben van, egy feltétellel. Utána kijössz velem dolgozni Afrikába.
• Te miről beszélsz? Ha Afrikát akarod, menjünk el egy szervezett turistaútra.
• Én egy évre kimegyek dolgozni, szeretném, ha velem jönnél.
• Ez nem így működik, te egyedül nem dönthetsz kettőnkről.
• Én magamról döntöttem, mindenképpen megyek, a kérdés csak az, hogy egyedül megyek, vagy jössz velem.
• Én nem akarok menni, ez az egy év haszontalan időpocsékolás. Most kell a karrierünket építeni, amíg fiatalok vagyunk.
• Én meg azt mondom, hogy nekem fontosabb a szakmai tapasztalat, mint a karrier.
• De össze akarunk házasodni, fontos a karrier, a családunkra kell koncentrálni, nem a passziónkra.
• Jó, akkor te építsd otthon a karrieredet, én meg megyek a passzióm után.
• Ne csináld, én nem úgy gondoltam. Mégis, hogy képzeled el, hogy egy évig távol leszünk egymástól?
• Azt akarod mondani, hogy nem bírod ki szex nélkül?
• Nem tudom, még soha nem próbáltam.
• Akkor épp itt az ideje, hogy próbatétel elé állítsd magad. Ha valóban szerelmes vagy belém, hiányozni fog az együttlétünk, de nem pótolod mással. És ha mégis pótolod, nem szabad összeházasodnunk. Kérlek, hogy beszélgess Oliviával és Markkal a kinti munkáról, hátha te is kedvet kapsz hozzá.

Aztán szólt Oliviának, beszélje rá Kristófot, hogy tartson vele. És a nő, aki kétszer annyi idős volt, mint a lány, elővette női rafinériáját.

• Kristóf, mennyire szereted Patríciát?
• Feleségül akarom venni, akkor szerinted mennyire?
• Szereted annyira, hogy a kedvéért belevágj egy nagy kalandba?
• Ő kért meg, hogy beszélj velem?
• Igen, mert ő tovább lát az orránál, de ezt tőled nem várhatom, csak egy férfi vagy.
• Te meg egy nagyon rafinált nő, de nálam ezzel nem mész semmire.
• Csak azt szeretném, ha végiggondolnád, szereted annyira, hogy segíts az álmait megvalósítani?
• Ő már döntött, nélkülem is elmegy Afrikába.
• De az álma az, hogy veled menjen.
• Ezt honnan gondolod?
• Mit gondolsz, miért kérte, hogy beszéljelek rá? Ha egyedül akarna menni, ahhoz én nem kellenék. És hidd el nekem, nagyon fog tetszeni a munka. Egy mindennel felszerelt kórházban dolgozni, az nem kihívás. De a semmi közepén megnyerni minden nap a csatádat, az nagyon jó érzés. Gondolkodj el ezen, te "férfi"!

Nem volt kétség, a férfiúi hiúságára ezzel komoly csapást mért az asszony. A fiatal pár között az út során már nem került szóba az afrikai munka.

De volt egy másik beszélgetés is, amikor visszafelé hajóztak. Gábor a kormánynál ült, a többiek körülötte, és Olivia Gáborhoz intézte mondandóját.

• Markkal azt beszéltük, milyen jó lenne Amerikában is ezzel a csapattal utazgatni.
• Akkor ezt most vegyem úgy, hogy meghívtok minket is?
• Igen, pont erre gondoltunk, amikor Patrícia és Kristóf jön hozzánk, gyertek ti is.
• Rendben, én benne vagyok, és köszönöm a meghívást.
• Ilyen ragyogó két hét után, amit tőled kaptunk, ez a legkevesebb. Éva te mit szólsz ehhez?
• Évának ebbe nincs beleszólása, én vagyok a munkáltatója, és neki az a feladata, hogy mindig ott legyen mellettem.
• Hallottátok, mi még a sötét középkorban élünk, és az úr így parancsolta. Azért halkan megjegyzem, köszönöm a meghívást, szívesen megyek, és követem az uraságot.

Jót kacagtak a kis intermezzón, az út folyamán többször is évődtek Évával, és az urasággal.

Utózöngék

Hazatérésük másnapján Patrícia meghívta vacsorára az egész társaságot, hogy megbeszéljék a továbbiakat.

A lány szüleinek házában vacsora közben kint a nagyteraszon megbeszélték az előttük álló utazás körvonalait, és időpontját. Csak Patríciának kell szervezkednie, vagy fel kell mondania munkaviszonyát, vagy kérni kell egy hosszabb fizetés nélküli szabadságot. Kristófnak még nem volt munkahelye, Gábor az apja cégében dolgozott, Éva munkája meg az volt, hogy mindig szép legyen. Végül Mark ötlete kínálkozott a tökéletes megoldásnak.

• Beszélek apámmal, hogy a kórháza adjon neked egy ösztöndíjat másfél évre. Kijössz, körbejárod Amerikát, és közben elintézzük az afrikai munkalehetőséget. Oda majd apámék fognak küldeni.
• Ez nagyszerű, akkor a fizetés nélküli szabadságot simán el tudom intézni.

A társaság már korábban beszélt arról, hogy Mark apjának van egy plasztikai sebész magánklinikája Los Angelesben. A fiatalok a szülőkkel együtt Malibuban laknak, egy kéthektáros telken lévő két önálló házban. Olivia gyermekgyógyász, és Mark idegsebész. Amikor összeházasodtak mindketten egy állami kórházban dolgoztak, ott ismerték meg egymást. A városban volt önálló lakásuk, és amikor Mark apja megvette a birtokot a két különálló házzal, ők is odaköltöztek. Gyermekük nincs, de soha nem kutatták, hogy miért, egyikük sem akarta tudni az okát. Négy éve, Mark negyvenedik születésnapján döntöttek úgy, hogy három évre Afrikába mennek, az Orvosok Határok Nélkül szervezet munkatársaiként. Mindketten felmondtak munkahelyükön, és nekivágtak a nagy kalandnak. Út közben sokat meséltek élményeikről, és apróbb, nagyobb sikereikről. Megszerették Afrikát, és az ottani embereket, de mint mondták ennyi elég volt. Hazamennek és élik korábbi életüket. Felmerült bennük, hogy egy afrikai gyereket örökbe fogadnak, de még nem döntöttek, csak kóstolgatják a lehetőséget.

Két nap múlva Mark és Olivia hazarepültek, hogy előkészítsék a két pár érkezését.

Patrícia néhány nap múlva megkapta az ösztöndíjról rendelkező papírokat, főnökével már előtte megbeszélte terveit, és a segítségével jóváhagyatták a minisztériumban a kikérését.

Még volt egy nagy meccse, saját pártjában be kellett jelenteni, hogy még másfél évig nélkülözni fogják őket.

A párt elnöke tajtékzott, hogy a választási előkészületekben nem vesznek részt. Nagyon számított rájuk, az egészségügyi program kidolgozásában.

Ami ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a szülők mindkét részről megértéssel fogadták a döntésüket. Úgy gondolták, hogy minél többet látnak a világból, annál értékesebb emberek lesznek.

Két hét maradt a szálak elvarrására. Kristófnak egyszerűbb volt a dolga, még nem volt új munkahelye. Patrícia ezt a két hetet ledolgozta, új betegeket már nem kapott, csak besegített kollégáinak. Közben hetenként három ügyeletet is vállalt, mintha előre tehermentesíteni akarná az osztályt.

A párt egészségügyi kollégiumának ülésén mindketten átadták az előkészített anyagaikat kijelölt utódaiknak. A pártelnök is jelen volt, és mint aki bosszút akar állni a két cserbenhagyón, megjegyezte.

• Kristóf, a következő választás után miniszter lehettél volna, hát ezt most elkúrtad.

Ők nem szóltak semmit, tudták, hogy a főnök nagyon neheztel rájuk. Később már a vezér távollétében a kollégium vezetője csak kettejüknek mondta csendben.

• Csak azért mondta, hogy Patríciának lelkifurdalása legyen.

Az augusztusi állami ünnepen a tűzijátékot együtt nézte meg a két család. Kristóf szülei feljöttek a fővárosba, hogy másnap a repülőtéren közösen búcsúzhassanak el a fiataloktól.