P. A főorvosnő 

Kezdeti zökkenők

Hétfőn beindult a nagyüzem, eleinte mindenféle zökkenőkkel, de ebből Patrícia semmit nem érzékelt, ideje sem volt rá. Naponta egy-két műtét, két apróbb beavatkozás, két első megbeszélés, közöttük tejet fejni, ennyi fért bele egy napjába. Hét végére már olyan fáradt volt, hogy szombat reggel Roger etette meg kisfiát az előző nap lefejt tejből. Még szerencse, hogy Carmen olyan jó gyerek volt, csak a kicsit kellett valahogy kézben tartani.

Lassan berázódott a kis kollektíva, és ebben a csapatépítő feladatban mindenki hozzátette a maga részét, kivéve a főnökasszonyt. Neki nem maradt semmire ideje a napi robot mellett. Roger mindent és mindenkit kézben tartott, és voltak komoly szövetségesei. A gondnok házaspárral nagyon jól jártak, úgy dolgoztak mindketten, mint a gép, soha semmiért nem panaszkodtak, mindig ott voltak, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. Az asszony keményen irányította a csapatát, miközben kiváló konyhát vezetett, arra is volt ideje, hogy a takarítók körmére nézzen. A férje egész nap szaladgált, intézte a beszerzéseket, vagy veszekedett a beszállítókkal, és bármi elromlott, fél órán belül kijavította a hibát. A főnővérnek hátul is volt szeme, mindent látott, mindenütt ott volt, miközben ugyanúgy dolgozott, mint a beosztottai. Az egész létesítménynek Roger volt a karmestere, egy hónap múlva a teljes személyzet őt tartotta a nagyfőnöknek, még a két orvos is. Patrícia ezt látta, de nem volt ezért féltékeny, őt lefoglalta a saját munkája. Ugyanakkor a főorvos asszonyról egyre vadabb történetek keringtek a tudásáról, a szakmai előéletéről, ehhez jó táptalaj volt, ha valaki végignézte az irodája falán lévő fotókat. Miközben Roger lett a vezér, Patrícia szentté lett avatva. Nyilvánvaló volt, hogy az egész klinika az ő szakmai tudására épült, neki köszönhették, hogy kétszer annyit kerestek, mint máshol, az egészségügyi szakszemélyzet háromszor annyit. Ezzel együtt a főnökasszony még a kezdet kezdetén elmondta, ha valaki elfogad borravalót, az repül.

Roger arra is odafigyelt, hogy ha valamelyik munkatársuknak névnapja, vagy születésnapja volt, hét végére meghívják a családjával együtt, meghitt környezetben köszöntötték fel, és ajándékozták meg egy tiszteletet parancsoló borítékkal.

Patrícia legnagyobb meglepetésére a születésnapján felköszöntötték a munkatársak. Kapott egy bekeretezett csoportképet, amin rajta kívül mindenki ott volt, és az alján a felirat "a legcsodálatosabb főorvos asszony második családja". Nagyon meghatódott, még meg is könnyezte, amikor néhány dolgozója átadta, az összes munkatárs nevében. Mint kiderült ő a minisztériumba ment, és az időt kihasználva álltak ki a behavazott klinika elé, a fotózás kedvéért. Nem volt kérdés számára, hogy az akciót ki szervezte.

Hét közben a klinika éttermében ebédeltek, és estére is vittek haza vacsorát. Hét végén a gondnok házaspár konyhájában készült az ebédjük, amit a férj vitt át a kúriába, még melegíteni sem kellett. Minden pénteken a konyhafőnök asszony megkérdezte Rogert, hogy hány főre főzzön a hét végén. Vacsorára is hozták a finomságokat, amikor vendégeket vártak, ha csak maguk voltak otthon, valami hideg ételt ettek. De ezek ritka alkalmak voltak, mert sokszor voltak náluk Patrícia szülei. Ők mindig már délelőtt megjöttek, és késő este mentek haza.

Patrícia hét végén kipihente az egész hetes fáradságot, így bírta újult erővel kezdeni hétfőn a munkát. Esténként vacsora után megszoptatta kisfiát, és aludt a következő etetésig. Roger nyolc óra körül megfürdette a lányát, lefektette, utána következett a kisfia, akit tisztán, felöltöztetve vitt oda az édesanyjához. A kicsi megkapta esti fejadagját, és kezdődött a szokásos műsor.

Az éjszakai felkelésekben Patrícia már olyan rutint szerzett, ahogy letette kisfiát, azonnal elaludt.

Minden strapa ellenére nyugodt, kiegyensúlyozott volt. Azt csinálta, amit szeretett, a családját imádta, és a munkahelyén is olyanok vették körül, akikkel jó volt együtt dolgozni.

Márciusban elkezdődött a kertépítés, mindkét ingatlanon nyüzsögtek az emberek, és egy hét múlva már látványosan alakult valami.

Lazább munkarendben

Április elején két orvos kollégájával leült, hogy az elmúlt negyedéves tapasztalataikat megbeszéljék.

• Úgy gondolom, itt az ideje, hogy a beavatkozások egy részét önállóan végezzétek el. Arra gondoltam, hogy a mell plasztikákból a jövőben csak azokat csinálom én, ahol a páciens ehhez ragaszkodik, a többit ti felváltva. Az egyéb beavatkozásokat elosszátok egymás között. Ha kell én is asszisztálok, de nagyon sok volt az előző három hónap, szeretnék életben maradni.

A két orvos egyetértett a döntéssel, mindketten készen álltak az önálló munkavégzésre. Azt is mondták, hogy felváltva asszisztálnak egymásnak, Patrícia lazítson, gyűjtsön erőt, és végre mozduljanak ki otthonról.

Amikor kisfiuk hat hónapos lett, egyik napról a másikra megváltozott. Végigaludta az éjszakát, és mivel kipihentebb lett, napközben is nyugodtabban viselkedett.

A dadust a két gyerek imádta, nagy kerek szemekkel figyelték, ahogy indiai dalokat énekel nekik. És ez a szeretet kölcsönös volt, a kicsik szüleire meg úgy tekintett Bahula, mint az istenekre. Az élet, amit neki biztosítottak olyan volt, mint a rabszolga felszabadítás. Otthon is szerette a párját, de itt szabadon, tiszta szívvel tehette, nem kellett félni, hogy az emberek megtudják bűnös kapcsolatukat.

Patrícia megbeszélte indiai barátaikkal, hogy a klinika fél éves évfordulóján a szépen rendbe rakott kertben megszervezi nekik az esküvőjüket, ahol anyakönyvezető jelenlétében egy buddhista guru adja össze őket.

Most, hogy a munka jó részét átadta munkatársainak többet tudott törődni önmagával. Egyelőre csak heti egy alkalommal eljárt Rogerrel teniszezni, és elkezdtek társaságba járni.

Már megint Kristóf

A település polgármesterét már az ingatlan vásárlásakor megismerték, az is a fülükbe jutott, hogy neheztel, mert nem hívták meg az ünnepélyes megnyitóra. Ennek ellenére, azóta rendszeresen kapnak tőle meghívókat jeles települési eseményekre. Minden meghívást telefonon megköszöntek, és kérték a polgármester türelmét, a kórház indulására és a pici babára hivatkozva.

Az első esemény, amin részt vettek egy bál volt. Érdekesnek találták, ilyen falusi eseményen korábban egyikük sem vett részt. Bahula ezen az éjszakán náluk aludt, és vigyázott a gyerekekre.

A bálban kiderült, hogy a polgármester Patrícia pártjának oszlopos tagja, és a központtól kérte, hogy képviseljék magukat magas szinten. A magas szint most Kristóf és felesége voltak. Amikor megérkeztek és Kristóf jobbról-balról csókot adott volt szerelme arcára, azután a dög is követte a példáját, Patrícia nem akart ünneprontó lenni, úgy tett, mintha ők ketten barátnők lennének. A polgármester, látva, hogy az igazgató asszony milyen jóban van a helyettes államtitkárral, és feleségével, intézkedett. A főnöki asztaltól valakiket elküldtek, hogy helyet csináljanak a klinika tulajdonosainak. Azt akarta, hogy egyik oldalán a magas beosztású vendége, a másikon a település fontos intézményének vezetője üljön, aki ennyire jóban van a nagyhatalmú vendéggel. Kristóf ragaszkodott hozzá, hogy Patríciával egymás mellett üljenek, némi huzavona után kialakult az ülésrend.

A polgármester boldog volt, egy helyettes államtitkárt küldtek, ez már valami. Patrícia kevésbé volt boldog, épp amikor arra gondolt, hogy ez barátnője tréfája, Kristóf odafordult hozzá.

• Nagyon örültem, amikor a barátnőd megkérdezte, hogy lenne e kedvem a pártot képviselni itt és ma.
• Most erre mit mondjak, nem számítottam erre a találkozásra. És ezzel most nagyon finoman fejeztem ki magam.
• Patri, nagyon szeretném, ha kibékülnél velem. Olyan szép éveket töltöttünk együtt, mért nem tudsz csak arra gondolni?
• Mert nagyon becsaptál és megbántottál. Elhitetted velem, hogy vársz rám, miközben itthon hetyegtél.
• Jó, én egy hatalmas tulok vagyok, és ennek ódiumát egész hátralévő éveimben viselhetem. Te voltál a legklasszabb dolog az életemben, és én hagytam magam behálózni.
• Örülj, hogy a pókod nem fekete özvegy. Egyébként szívességet tettél nekem, veled biztosan nem lennék olyan boldog, mint amilyen vagyok.
• Még hány kést akarsz a szívembe döfni?

Később, amikor a vacsora befejeződött, és a jelenlévők többsége táncolt, Kristóf a zenekartól kérte a "csak a szépre emlékezem" kezdetű régi slágert, és felkérte Patríciát.

• Ezt a számot neked kértem.
• Akkor ez a te zenéd, mert én mindenre emlékszem, a csúnya dolgokra is.

A következő héten részt vettek egy divatbemutatón, az egyik manökentől és a divattervezőtől is kaptak meghívót, ők januárban voltak a páciensei a klinikának, úgy hogy egymásról nem tudtak. A fogadáson természetesen kiderült az aprócska titok.

Csak show és más semmi

Patrícia azt gondolta, hogy a férje PR munkájának köszönhető nyitás utáni nagy nyomás csillapodni fog, de nem lett igaza, a szépülni vágyók száma csak egyre nőtt.

Közben minden hétre jutott legalább egy újságíró, aki riportot készített vele, rádió és TV műsorokban is szerepelt.

Májusban meghívták abba a show műsorba, amelyben már egyszer vendég volt.

• Drága Patrícia, örülök, hogy eljött.
• A nevemet a papírról olvasta, vagy az asszisztense mondta meg a szünetben?
• Maga semmit nem változott, legfeljebb csak megszépült. Ugyanolyan csipkelődően humoros, mint legutóbb.
• Csak nem azt akarja mondani, hogy ennyi vendég között emlékszik rám?
• Már hogyne emlékeznék, lehet magát elfelejteni?
• Mondom, hogy nem emlékszik, azt is mondtam akkor, hogy ne flörtöljön, monogám vagyok.
• Csak bepróbálkoztam, ez most nem jött össze. Tudom, a férjének vastag a ceruzája, semmi esélyem.
• Hogy maga milyen perverz! Csak nem azért hívott meg, hogy erről beszéljünk?
• Akkor beszéljünk a várólistájáról, milyen hosszú?
• Az én előjegyzési noteszem öt hónapra betelt, de két kollégám arany kezei alá gyorsabban be lehet jutni.
• Annak idején azt mondta, hogy Amerikában négy hónapos volt a várólistája.
• Tudom, maga megjósolta, hogy itthon hosszabb lesz. Véletlenül nem tudja a lottószámokat?
• De tudom, csak mit kapok érte?
• Gondolom néhány év börtönt, ha kiderül, hogy összejátszik a sorsolás bennfenteseivel.
• Megtanít operálni? Átadom a műsoromat.
• Maradjon mindenki annál, amihez a legjobban ért.
• Maga most megdicsért! Ezt a jelenetet kimásolom egy DVD-re, és állandóan ezt fogom nézni. Apropó mennyivel növekedett a fotógyűjteménye?
• Egy darabbal, a munkatársaimról készült csoportképpel.
• Csak nem azt mondja, hogy még egyetlen celebet sem alakított át?
• Nem, azt mondom ez nem Amerika.
• Bővebben nem fejtené ki?
• Amerikában, ha valakit együtt látnak velem, azt mondják, milyen jó nő, és még szebb akar lenni, bravó. Itthon, nézd már megint megcsináltatta a fonnyadt melleit.
• Van benne valami. Akkor beszéljen arról, hogy mik a tervei?
• Most hazamegyek, kialszom magam, és holnaptól izgatottan várom, hogy mikor hív meg újra.
• Megint egy élmény volt néhány percet együtt tölteni önnel. Csak szépítgesse tovább a hölgyeket és urakat, de rettegjen, mert vissza fogom hívni.

Megint szervezkedünk

Könnyebb lett az élet, de egyelőre a kollégák ketten végeztek annyi mellplasztikát, mint Patrícia egyedül. A várólistás hölgyeket személyesen próbálta rábírni, hogy ne várjanak rá, így volt, aki öt hónap helyett néhány hét alatt sorra került. Az új jelentkezőket már a két orvos valamelyike fogadta az első beszélgetésre, hacsak nem ragaszkodtak a főorvos asszonyhoz.

Az egyéb apró beavatkozásokat is a két orvos végezte. Mellplasztikában Sabrang volt a jobb egy hajszállal, minden másban a kollégák egyformán jeleskedtek.

És végre éjszaka tudott aludni, főleg, ha Roger elringatta.

Közben elkezdték szervezni az esküvőt, az időpontját július hetedikére tűzték ki. Az szombatra esik, a munkatársak többsége aznap ráér.

Egyik nap a főnővér bement hozzá.

• Főorvos asszony, zavarhatlak?
• Mondtam már, hogy szólíts a nevemen.
• Itt bent ez a neved, privátban, mint észrevetted nekem is Patri vagy.
• Hát én feladom, szólíts, ahogy akarsz.
• Azt csinálom. Nézd te nem voltál még főnővér. Mindenki tudja, hogy jóban vagyunk, és mégis így hívlak. Ezzel kikényszerítem, hogy véletlenül se felejtsék el, te vagy a főnök. Te mindenkivel tegeződsz, ez egyesekben azt az érzetet keltheti, hogy pajtások vagytok. Én állandóan figyelmeztetem őket, hogy a klinika igazgatója vagy.
• Praktikus, még valamit tanultam. De miért jöttél? Arról még nem beszéltél.
• Szeretnélek arra kérni, hogy tarthassunk dupla esküvőt, itt a parkban.
• Na, ez nagyszerű, mikor beszéltétek meg?
• Nem beszéltük meg, csak azt, hogy ebben az évben összeházasodunk. Még arra is megkérlek, ne mond el senkinek, meglepetésnek szánom.
• Ugye nem akkora lesz a meglepetés, hogy botrány legyen belőle?
• Nem, dehogy, csak az időzítés a meglepetés. Arra gondoltam, először Sabrang szertartása lezajlik hindu szertartás szerint, és az anyakönyvezető nem menne el, mert utána idejönne a plébános úr, és a családtagjaink. Őket beavatom, de azt szeretném, ha a kollégák nem tudnák.
• Rogernek elmondhatom?
• Természetesen, ő biztos nem kotyogja el magát.
• Hát nem az a fajta, az biztos.
• Köszönöm, a költségeket természetesen vállalom.
• Nem, ebben tévedsz, a klinika állja a költségeket.
• De ez nagyon nagy összeg, ha máskor máshol tartanánk, akkor is ki kellene fizetnünk. Sabrang a férjed barátja, de mi nektek senkik nem vagyunk.
• Ebben is tévedsz, nézd csak meg ezt a fotót, és olvasd el, mi van aláírva. Ez itt a második családom, és ha jól látom ti is beletartoztok. Mond csak, nincs valami dolgod?
• Máris megyek, és köszönöm főorvos asszony.

Patrícia arra gondolt, már másodszor szervezkedik, hogy egy esküvőn meglepetést okozzon.

Kettős esküvő

Eljött a nagy nap, megbíztak egy esküvőszervező céget, akik hozták az asztalokat, székeket, dekorációt, terítéket. A klinika mellett az erdő előtti füves, gazos területet kertészek kitakarították, ez lett a parkoló terület a vendégek részére. A bővítésre előkészített épületrészt gyönyörűen feldíszítették, elhelyeztek benne kilenc kerek tizenkét személyes asztalt, három sorban. Az udvaron az épület mögötti parkban volt egy kis tér, rajta egy nyolcszögletű oldalt teljesen nyitott filagória, ez lett az esketési ceremónia helyszíne. Előtte két tömbben elhelyeztek száz széket.

Az épület kijárata mellett két oldalt egy-egy asztalon a pincérek kitöltötték az italokat, száraz és édes pezsgőt, három féle gyümölcslevet, és az épületből kilépő vendégeket már az ajtóban kínálták italokkal.

Egy fiatalember az érkező vendégeket terelte, és mindenkit a kihelyezett székekből kialakított jobb oldali tömbbe ültetett le. Nagyjából negyvenen voltak, és szinte mindenki csodálkozott, hogy a másik oldal teljesen üres.

Közben bent a recepción várta az ifjú pár, hogy a násznép elé álljon, és akkor óriási meglepetésre megjelentek Roger szülei. Két napja már itt vannak az országban, de fiukkal is csak a szállodában találkoztak, hogy az ifjú párnak legyen meglepetés a jelenlétük.

Sabrang először a férjnek kezet csókolt, hosszú ideig ölelték egymást, és közben a vőlegény zokogott. Aztán az asszony is kapott egy kézcsókot, következett egy hosszú ölelkezés, és befejeződött a köszöntés európai szokás szerint az arc két oldalára adott csókkal. Utána az ara is átesett ugyanezen a szertartáson.

Az esküvőszervező gyorsan javított a sminkeken, és vonultak ki az udvarra. A menyasszonyt a nagykövet úr, a vőlegényt a nagykövet asszony vezette a szertartás helyszínére. A polgármester adta össze a párt, utána következett az indiai szertartás. A szervező kérte a vendégeket, maradjanak még, rövid szünet után folytatódik a ceremónia. A főnővér közben párjával közölte, hogy a mosdóba megy, valójában átöltözött menyasszonyi ruhájába. És amikor a szervező kérte, hogy mindenki foglaljon helyet, folytatódik az eseménysorozat, megjelent az ajtóban egy hatalmas tömeg, ismeretlen emberek, akik elfoglalták a baloldali székeket. Csak a csőbehúzott vőlegénynek voltak az új arcok ismerősek, és amikor szülei is leültek az első sorba, már tudta, hogy itt ma őt férjül veszik. Mosolyogva felállt, miközben a fejét rázta, jól tőrbe csalta a menyasszonya. Sok ideje már nem maradt a töprengésre, mert az ajtóban megjelent az ara, akit az édesapja vezetett a vesztőhelyre. A leendő férj most értette meg miért kellett neki erre az eseményre ruhát varrattatni.

A polgármester vezényletével megtörtént a hivatalos ceremónia, majd a közben megérkezett plébános is összeadta a párt.

Amíg a közel száz fő még egy ital mellett gratulált a két ifjú párnak, a szervezők a székeket bevitték az épületbe és szépen elrendezték az asztalok körül.

A középen lévő asztalnál foglalt helyet Patrícia, Roger, a polgármester, a plébános, és még nyolc kitüntetett munkatárs. A középtől jobbra lévő asztalnál Bahula, Sabrang, Roger és Patrícia szülei, továbbá még hat munkatárs kapott helyet. Középtől balra a másik ifjú pár a közeli rokonokkal. Két órakor elhangzottak a köszöntők, sorrendben a polgármester, Patrícia, a nagykövet úr, és a főnővér édesapja. A polgármester arról szónokolt, hogy milyen nagy megtiszteltetés a településnek, hogy a klinikát itt építették fel. Aztán politizált, senki nem értette erre miért van szükség. Patrícia láthatóan meghatott volt, amikor elkezdte mondandóját. Nem készült előre, de most a süket duma után muszáj volt az emberek gondolatait visszaterelni az eseményre.

• Kedves ifjú párok! Nagy öröm, hogy életetek egyik legszebb napján, abból a boldogságból, amit a házasságkötés jelent, adtok nekünk is egy pici kis darabkát. Rokonoknak, szeretteiteknek, barátaitoknak, és munkatársaitoknak.
• Sabrang, amikor a férjem javasolta, hogy te legyél az egyik orvos a klinikán, szakítsunk ki a környezetedből, hozzunk ide, hazádtól hatezer kilométerre, egy új hazába, számodra idegen kulturális környezetbe, elég ingerülten utasítottam el. Aztán amikor kiderült, hogy az egyetemet itt végezted el, arra gondoltam, adok neked egy esélyt.
• Ma áldom a férjem bölcs előrelátását és kiváló emberismeretét, csodálatos barátot és munkatársat adott nekem a teremtő. Csak hab a tortán, hogy életed párja személyében kaptam egy nagyszerű barátnőt, és az én gyermekeimnek lehet kerek e világon a legkedvesebb, legtürelmesebb, legaranyosabb pótmamája.
• Én egy szerencsés ember vagyok, mások két balkezesek, nekem meg van két jobb kezem. Emil, nagyon jó, hogy ránk találtál, a tudásodnál csak az energiád és tanulni vágyásod nagyobb. De revidiálni kell a saját szavaimat, nekem három jobb kezem van. Jó fél éve, amikor döntenem kellett, hogy kedves főnővér barátunkkal gyarapítsam a második családomat, egykori főnöke azt mondta, ha nem csapok le rá, életem legrosszabb döntését hozom meg.
• Kedves ifjú párok, mint a második családom tagjainak nagyon sok boldogságot kívánok.
• Sabrang és Bahula ma végre megkapta azt, ami az életükből eddig hiányzott, annyi sok megpróbáltatás után isten és ember színe előtt köthették össze az életüket.
• Ami pedig Emilt és feleségét illeti, ők se maradjanak ki a jóból. Igaz, hogy már évek óta nyalakodnak együtt a tejfeles köcsögből, de ezen túl ez már nem játék, hanem kötelező elfoglaltság.
• Ürítsük hát poharainkat a két boldog ifjú párra.

Még meghallgatták a két örömapát, azután jött az ebéd, ami itt készült a konyhán, és a szervező cég pincérei szolgálták fel. Közben halk andalító zene szólt CD-ről, amit ilyen alkalmakra állítottak össze. Még ebéd közben megjelent egy indiai népviseletbe öltözött férfi, aki néhány gyönyörű számot adott elő szitáron.

Később elfoglalta a helyiség egyik sarkát a zenekar, amelyet a település bálján ismertek meg, tetszett nekik a repertoárjuk, ezért szerződtette le őket Roger. A zenészek mindent játszottak, és jó hangulatot tudtak teremteni.

A gyerekekkel közben a gondnok házaspár lánya foglalkozott. A kicsit már nem szoptatta Patrícia, de időnként benézett a gondnoklakásba, hogy utána megnyugodva lássa el a háziasszony szerepét.

A nagy helyiség egyik sarkában hatalmas svéd asztalt rendeztek be, a vendégek egész este és éjjel választhattak a finomságok közül. A húsokat és a köreteket itt készítették el a szakácsok, a sokféle salátát, gyümölcsöt, és édességet, tortát a szervező cég hozta. Volt egy italpult, ott főleg a koktélkedvelők gyülekeztek, mert három pincér folyamatosan hozta a kért innivalókat.

Hajnali háromkor ment el az utolsó vendég, a gyerekek maradtak a gondnoki lakásban, Patrícia és Roger a szüleikkel átmentek a kúriába, hogy kipihenjék a hosszúra nyúlt napot.

Roger szülei még két napot maradtak és utaztak tovább. Eddigi állomáshelyéről a nagykövetet haza rendeleték, egy darabig Indiában a külügyminisztériumban teljesít szolgálatot. Most hazatérőben egy hónapot utazgatnak, útjukat is úgy szervezték, hogy a jeles eseményre megérkezzenek.

Bővülünk

Az élet ment tovább, és már a kollégák várólistája is annyira megnőtt, hogy szeptemberben elkezdték az új szárny beépítését. A két részt összekötő dupla ajtót a túloldalán lefóliázták, légmentesen lezárták, még a hangszigetelésről is gondoskodtak, hogy a por és a zaj ne zavarja a klinika működését. Ugyanezt megtették az összes ablakkal az új szárnyban. A bővítésre előkészített rész az épület mögé épült az erdő irányába. Az eredeti épületnek hátul a jobb sarkában volt egy kiugró gazdasági szárnya, ez két egymásra merőleges folyosón keresztül volt megközelíthető, itt helyezték el a konyhát, és a raktárakat, hogy a klinika életét a konyhai zajok és a szagok ne zavarják. Az állandó szélirány is olyan volt, hogy kifújta az itt keletkező illatokat a birtokról.

A két egyforma szolgálati lakás is ebben a gazdasági szárnyban van, azokat az építéskor modernizálták, és felújították.

Az új klinikai szárny kivitelezésével együtt a gazdasági épületrészt is bővítették az erdő irányába. A konyha egyik falát még az előző átépítés során kiemelték, és könnyűszerkezetes közfalat tettek be. Ezt a bővítés utolsó pillanatában kiveszik, így a konyha is nagyobb lesz.

Az első épületben csak négy betegszobát tudtak beépíteni, most még nyolc szobát alakítanak ki, egy új vizsgálót, egy kis közös társalgót, és ide kerül egy nagyobb nővérszoba. A másikat, amit most használnak a nővérek, átalakítják, az lesz Roger irodája.

Az eredetileg berendezett két műtő, és a diagnosztikai labor kiszolgálja a kibővített létesítményt.

Szeptember közepén a web oldalukon keresztül jelentkezett egy fiatal orvos, aki az egyetemet itthon végezte el, utána sebészként dolgozott három évet Angliában, majd két évet egy plasztikai sebész klinikán San Franciscoban. Patrícia felhívta Richardot, hogy szerezzen információt a fiatalemberről. Egy hét múlva idős barátja visszaszólt, hogy beszélt a fiú volt főnökével, és nem ajánlja a felvételét. Az okát nem mondta meg, csak azt, hogy a kolléga szerződését azonnali hatállyal szüntették meg. Ezután elővette annak a két korábbi orvosnak az anyagát, akik közül egyet fel akart venni. Most sem tudta eldönteni, hogy melyik az igazi. Mindkettőnek telefonált, hogy új munkatársat keres, ha itt akarnak dolgozni, jöjjenek ki egy állásinterjúra. Az elsővel megbeszélte az időpontot, és hívta a másikat. A kolléga közölte, hogy ő oda nem megy dolgozni, ahonnan kirúgták. Patrícia ebből megértette, hogy nem ez az ő embere. A másik kollégát Rogerrel együtt várta, azt akarta, hogy férje emberismeretét segítségül hívja. A középkorú orvos még mindig ugyanott dolgozott, mint korábban, ezt a találkozás előtt telefonon megbeszélték. Az interjú nem lett túl hosszú, de nagyon kellemesre sikeredett.

• A legutóbbi találkozásunk óta még nem talált új munkahelyet?
• Nem is kerestem. Én az ön klinikájára jelentkeztem, más nem érdekel. Szeretem a mostani munkahelyemet.
• Ezt akkor nem mondta, miért akar mindenáron velem dolgozni?
• Két éve olvastam egy amerikai szaklapban a cikkét, és kicsit utánanéztem, hogy ki ez a nő, csak úgy kíváncsiságból. Ne értse félre, pusztán csak szakmai kíváncsiság volt. Aztán rátaláltam a web oldalukra, láttam, hogy pont olyan munkatársat keresnek, amilyen vagyok, hát jelentkeztem. Akkor már sok mindent tudtam magáról, és szívesen dolgoztam volna a keze alatt. Ez akkor nem sikerült, de semmi baj, mint mondtam, jól érzem magam a munkahelyemen.
• És mégis el akar jönni.
• Csak ha ön hív.
• Most hívom, mit kell tudnom önről, hogy jól döntsek?
• Mint a referenciaanyagomban látta az onkológiai intézetben vagyok sebész. Daganatos betegeket igyekszünk meggyógyítani, én az emlősebészeti osztályon dolgozom. Főleg daganatokat operálok, esetenként plasztikázok is, de nyilván erre nem mondhatom azt, hogy plasztikai sebész vagyok. Ugyanakkor szívesen lennék az, különösen, de ezt hagyjuk.
• Csak fejezze be a mondatot.
• Azt akartam mondani, hogy különösen, ha öntől tanulhatok. De ez annyira nyálas, és én nem szeretek púderezni. Az nagyon tetszene, ha a munkámra szüksége lenne, de az rosszul esne, ha azért venne fel, mert benyaltam magam. Már bocsánat a nyers őszinteségért, ez az egyik rossz hibám.
• És sok rossz hibája van?
• Azt hiszem, hogy van bőven. De egyik sem függ össze a munkával.

Közben Patrícia lopva a férjére nézett, aki gyengéden bólintott és kacsintott egyet.

• Kolléga úr, fel van véve. Bármikor kezdhet, ahogy a dolgait rendezni tudja.
• Nem kell sietnem?
• Nem, nyugodtan intézze az ügyeit, amikor tud jönni, jelentkezzen.
• Most jelentkezem, január első munkanapján szeretnék kezdeni.
• Nagyszerű, az anyagában látom, hogy ön házas ember. Mit csinálnak szilveszterkor.
• Még nem tudom, a feleségem biztosan szervez valamit, ő szeret társaságba járni.
• Ha úgy gondolják, mi a kollégákkal együtt szilveszterezünk itt a szomszédos házunkban. Ha van kedvük, jöjjenek el, és megismerheti a legközvetlenebb munkatársait. Ha megnézi ezt a képet, láthatja, mi egy nagycsalád vagyunk, szeretjük az ünnepeinket is családi körben tölteni.
• Nagyon köszönöm a meghívást, rábeszélem a feleségemet. Talán ennyi szavam még van huszonöt év házasság után.

Célegyenesben

A karácsonyi ünnepeket otthon töltötték, a nagyszülők is átjöttek, és néhány napig náluk maradtak. Szent este Bahula és Sabrang is a vendégük volt, hogy a közös ajándékosztásból ne maradjanak ki.

Szilveszter éjszaka a két gyermeket átvitték a gondnoki lakásba, a házaspár lányának a felügyeletére bízták.

A szilveszteri partin a háziakon kívül ott volt a három orvos a párjával, és a gondnok házaspár. Kiscsoportos házibuli volt, de mindenki jól érezte magát. Új kollégájukról kiderült, hogy isteni humora van, a felesége meg olyan nő, aki gyorsan feltalálja magát, és szeret mindig a középpontban lenni.

Január másodikán kezdtek dolgozni. Azokon a mellplasztikákon, ahol Patrícia volt az operátor, az új kolléga asszisztált. Jó volt vele dolgozni, mindent tudott a női mellekről, de neki is volt egy ideálja, és mindenkinek olyant akart csinálni. Patrícia nyíltan megmondta, addig nem engedi önállóan dolgozni, amíg nem veszi figyelembe, hogy minden páciensnél a személyiségét és alkatát is figyelembe véve kell a mell formáját és méretét meghatározni. Méretben még lehet kompromisszumokat kötni, de szélsőséges igényeket nem szabad kiszolgálni.

• Amerikában a mentoromtól azt tanultam, hogy csak két igénynek kell megfelelni, a páciens érezze jól magát a bőrében, és a munkánk ne hozzon szégyent az intézményünkre. A második feltételnek könnyű megfelelni, ha nem értünk egyet az igénnyel, nem végezzük el az átalakítást. Az első feltétel már komolyabb, ehhez a pácienset rá kell állítani a mi hullámhosszunkra. Ha nem tudjuk mindkét feltételt teljesíteni, nem szabad a beavatkozást vállalni. Ez is kudarc, de ez elviselhető.

Májusban Patrícia pártja elvesztette a választásokat. Ezen nem csodálkozott, barátai nagyon eltávolodtak azoktól az elvektől, ami miatt ő is csatlakozott hozzájuk. Egyébként az elmúlt három éve nagyon mozgalmas volt, nem ért rá politizálni. Igaz, kedve sem volt hozzá, csak távolról figyelte, hogy pártja hibát hibára halmozva megy az elkerülhetetlen bukás felé.

Nyár közepén elkészült az új szárny, a klinika teljes kapacitással üzemelt augusztus huszonegyedikétől.

A korábbi kivitelező végezte a munkákat, de most nem égett annyira a ház, ő határozhatta meg a határidőt. A kivitelezést lassabban tudták végezni, mert a régi szárnyban a munka egyetlen napig nem szünetelt. A szerződés feltételei hasonlóak voltak, mint az előzőek.

Új orvosát szeptember végétől saját útjára bocsátotta, engedélyezte, hogy elvégezze az első önálló mellplasztikát.

Augusztus huszonhatodikán egy új pácienssel lefolytatott első beszélgetésen kollégája egyeztetett, Patrícia csak passzív részvevője volt a találkozónak. A műtétre már a következő héten sor került a főorvos asszony asszisztálása mellett. Aznap estére megbeszélést hívott össze csak az orvosok részére.

• Sokáig tartott, de végre kollégánk is belépett az egyenrangú operatőrök közösségébe ezt szeretném egy pohár pezsgővel megünnepelni. Gratulálok, nagyon szép munkát végeztél ma. Eddig is kiváló emlősebész voltál, de nehezen tudtalak rábírni arra, hogy szeresd az összes mellformát és méretet.
• Akkor ráztál fel, amikor azt mondtad, hogy süssön a feleségem almás pitét körtével. Utána megnéztem a pácienseid eredeti fotóit, azzal a formával és mérettel, amit te javasoltál, és más formákkal és méretekkel is. Minden esetben igazad volt, be kellett látnom.
• Akkor ezt a témát lezárhatjuk. Novemberben a családommal elutazunk egy hónap szabadságra. Távollétemben Emil lesz a főorvos. Ez nem kinevezés, a megbízás csak erre az egy hónapra szól. Bízom bennetek, és valamennyi kollégában.

November 11.-én a négytagú család elindult egy nagyon bátor kirándulásra, a négy és két éves gyermekekkel, hogy találkozhassanak az apai nagyszülőkkel, és az édesapa szülőhazájával, kultúrájával.