B. Időszámítás előtt

Eladó a baba?

Patricia szülei, Mária és Zoltán a fővárosban laktak albérletben, egy körfolyosós háromemeletes nagy ház két szobás lakásának kisebbik átjáró szobájában. A földszintet a nyomdász szakszervezet irodái, és egy kultúrház foglalták el, felette három szinten kilencvenhárom család élvezte egymás társaságát.

A békeidőkben itt nagy polgári otthonok voltak, ezeket a 2. világháború után társbérletekké alakították. A hatvanas években egy polgári lakásból leválasztottak három kisebb komfortosat, így alakultak ki a szabálytalan elrendezésű többnyire kétszobás otthonok. A lakások a körfolyosóról nyílnak, a szerencsésebbek konyháinak az ablakai ugyancsak ide néznek.

Zoltánék albérletében csak egy kis főzőfülke van ajtó nélkül, és egy fürdőszoba káddal, mosdóval és WC-vel. A két vizes helyiségnek nincs ablaka, a szellőzés egy csövön keresztül a tetőre lett kivezetve. Ez a két helyiség, és a kisebb szoba a hosszú előszobáról nyílik. Van még egy nagyobb szoba, mely a kisebben keresztül közelíthető meg. A keskeny kis szobán erkélyajtó, a nagyobb szobán két nagy ablak biztosítja a természetes világítást. A két négyzetméteres erkély és a nagyszoba ablakai a ház előtti kis térre néznek.

A házban udvar nincs, helyét beépítették a kultúrház színháztermével. A körfolyosó első emeleti korlátai fölé nyúlik az agyonfoltozott szürke bádogtető, lehangoló látványt nyújtva a körfolyosón közlekedő lakóknak.

Mária és Zoltán fiatal házasokként bérelték ki a kisebb szobát, a nagyszobában a főbérlő házaspár lakott hét éves kislányukkal. A kisszoba üresen állt, saját költségükre felszereltek egy nagyméretű sötétítő függönyt, hogy mögötte rendezzék be szerény életterüket. Két ágyneműtartós heverőt sarokra állítva helyeztek el, egy kis dohányzóasztallal, és elfért még egy kis íróasztal.

A függöny előtti átjáró részben volt a kéménybe kötött konvektor és a fiatalok ide vettek két ruhásszekrényt. Ez volt Zoltánék teljes bútorzata. Igazán szegényes életkezdés, de fiatalok voltak és szerelmesek, volt hová lefeküdni, minden más csak huszadrendű jelentőséggel bírt.

Ebbe a környezetbe született Patricia. Az íróasztal kikerült a konvektor mellé, és helyét elfoglalta a gyermekágy.

A kislányt hathetes koráig, amíg nem lehetett közösségbe vinni, a kis erkélyen szellőztette édesanyja. Ezután, ha az időjárás megengedte, babakocsijával naponta lesétáltak a térről nyíló utcán át egy múzeum kertjéig, és ott a gyönyörű fás parkban szívta magába a baba a friss levegőt. Néhány hónapos korában már nagyon fogékony volt a körülötte lévő világra. Hófehér kocsijában hanyatt fekve kis napozóruhájában nézte a felette zizegve mozgó faleveleket, és boldogan gügyögve beszélgetett babanyelven a fák lombjaival. Közben kezeivel kapálózott, lábaival rúgkapált, ezzel a tevékenységével nagy boldogságot szerzett édesanyjának.

Patricia február elején született, májustól szeptember végéig sokat volt a szabadban, és közben szépen fejlődött.

Gyakran előfordult, hogy édesanyja egészen a belvárosba elsétált vele Zoltán munkahelyéig, és együtt ment haza gyalog a boldog család. Útközben sokan megcsodálták a kislányt, akit Mária mindig patyolat tisztán tartott, általában hófehér ruhácskákban. Bőre szép barna volt a sok szabadban töltött időtől, és a fehér babakocsi is kiemelte egészséges színét. Az utcán, ha valaki megállította őket és szólt a kislánynak, ő boldogan hadonászva gőgicsélt, és ettől mindenki beájult. Egy alkalommal egy nagyon elegáns olasz férfi vételi ajánlatot is tett a gyermekre.

• De gyönyörű ez a baba, kedves anyuka. Nekem és a feleségemnek nem lehet saját gyermekünk, szívesen örökbe fogadnánk.
• Maga nagyon tréfás ember, de köszönöm az elismerést.
• Nem tréfálok, mondja meg, hogy mennyi pénzt akar, és mi megadjuk ezért a tündérért.
• Tényleg vicces ember, ha elmondom a férjemnek, jót fog nevetni az ajánlatán.
• Nem viccelek, komoly az ajánlatom. Beszélje meg a férjével, az árat maguk szabhatják meg.
• Uram, a világon nincs annyi pénz, amennyiért megválnánk a gyermekünktől.
• Csak gondolják meg, gazdagok lehetnének, és maguknak még lehet másik gyermekük, akár több is.
• Ahogy mondtam nincs annyi pénz a világon. De élveztem a társaságát, nagyon jót beszélgettünk.

Gyermekévek

Patricia szépen fejlődött, szülei nagy örömére. Zoltán a gyermeknevelésből jóval kisebb részt tudott vállalni, mert a munka mellett esti egyetemre járt. Hetenként három nap, amikor hazaért iskola után, kislánya már aludt, de ha csak tehette sokat játszott a picivel. Dobálta a levegőbe, vagy hanyatt feküdt a heverőn, és Patríciát a hasára fektetve beszélgetett vele. A kicsi ilyenkor csak úgy itta apja szavait, és babahangon válaszolt, Mária sokszor a hasát fogta, annyira jópofa volt a produkció.

A háziak is szerették a kislányt, amikor már járni tudott az egész lakást belakta. Ennek a szeretetnek az árát Mária fizette meg, nagyon sok háztartási munkával, amit kénytelen volt megcsinálni a főbérlők helyett.

A lakás bérlői trehány emberek voltak, és mert Mária pedáns nő volt, a nagyszoba kivételével mindent ő takarított, hogy tiszta környezetben éljenek. Amikor az albérletet elfoglalták, rendszeres volt, hogy háziasszonyuk a kádba beáztatta a ruhát, és csak öt nap múlva mosta ki. Zoltán és Mária a munkahelyükön fürödtek ezeken a napokon. Most, hogy a kicsi megszületett, és Mária otthon volt, kényszerűen a beáztatott ruhákat is kimosta, ha fürdeni akart.

A kislány két éves volt, amikor sikerült elintézni, hogy önálló otthonba költözzenek. A lakás árának negyven százalékára állami támogatást kaptak, tizenöt százalékot kellett befizetni a vételárból, a többit harmincöt év alatt törleszteni. Zoltán édesanyja adta oda minden megtakarított pénzét, hogy a fiatalok birtokba vegyék első lakásukat.

Egy ötödik emeleti másfél szobás panellakáshoz jutottak az egyik munkáskerületben. A hosszú tízemeletes épület három önálló tömbből állt, ezeket a két lépcsőház kötötte össze.

A hosszú folyosón 24 egyforma erkély nélküli lakás volt, tömbönként nyolc. A nagyszoba szép tágas, minden más kissé összenyomorítva. A konyhának és a fürdőszobának nem volt ablaka, a tetőventillátor biztosította az elhasznált levegő cseréjét. De ez nem volt újdonság, az albérletben ezt már megszokták. Csak az volt kellemetlen, hogy a ventilátor gyakran nem működött, és ilyenkor az alattuk lévő lakások minden bűzét élvezhették.

A nagy háztömbnek előnye is volt, mindkét lépcsőházba két-két liftet szereltek be, így csak nagyon ritkán fordult elő, hogy legalább egy ne működött volna.

Már az első héten összebarátkoztak a folyosón egy nagymamával, aki két unokáját otthon nevelte, mert a szülők mindketten dolgoztak. A két óvodáskorú gyermeket minden reggel beadták a nagymamának, és este munka után vitték haza őket. Egy év múlva Patríciát is rábízták a szomszédasszonyra, és Mária visszament dolgozni. Addigra a három gyermek már országos cimborák voltak.

Aztán megszületett a kistestvér, egy istentelen rossz fiúcska személyében. Tizenegy hónapos koráig végigsírta az éjszakákat.

Mária ismét otthon maradt a babával, és Patríciának sem kellett már egész nap a szomszédban lenni, de utána is sokszor átment játszani két kis barátjához. Ez az állapot két és fél hónapig tartott, mert a kislány szeptembertől óvodás lett, és az akkori szabályok szerint iskola előtt egy évet kötelező volt közösségbe járni. Ezt a jogszabályalkotók amolyan iskolai előkészítésnek szánták.

Patrícia jól beilleszkedett az új közösségbe, ahol a legrosszabb fiúk lettek a barátai. Ő maga csendes nyugodt gyerek volt, de ahogy mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Minden jelentősebb csínyben benne volt, gyakran kapott büntetést a haverok miatt.

Zoltán júniusban szerezte meg első diplomáját a műszaki egyetemen, nem kellett már iskolába járnia. Minden reggel elvitte kislányát az óvodába, ez a lakástól tíz percre volt gyalog. Utána busszal, hévvel, villamossal bement a munkahelyére, és hazafelé ugyanezt az utat végigjárta. Nagyon klassz dolog volt, hogy apa és lánya reggel és este tíz percet kettesben lehetett. Az utat végigbeszélgették, és sajátos lelki kötelék alakult ki közöttük.

Új lakásban

Következő év tavaszán beadtak egy minőségi lakáscsere igénylést, had ketyegjen az óra. Úgy gondolták, hogy majd néhány év múlva jól jön egy nagyobb lakás, mire a gyerekek kinövik a közös hálószobát. De az istenek másként döntöttek, két hét múlva értesültek róla, hogy az igénylésüket elfogadták. Kiderült, hogy a korábban megkezdett településrekonstrukció keretében sok öreg családi házat lebontanak, és az évtizedek óta helyben lakók nem akarnak más kerületekbe költözni. Ezért minden minőségi csereigénylő, aki elfogadott a város távolabbi részén lakást, előnybe részesült. Az így felszabaduló otthonokat a lebontott házak tulajdonosai kapták meg.

Mária és Zoltán az első cím birtokában elindultak, hogy megtekintsék jövőbeli otthonukat. Az volt a szokásos rend, ha az igénylőnek nem tetszett a lakás, kapott másik címet, aztán egy harmadikat. Ha a háromból nem tudott választani, törölték az igénylését, és beadhatott egy újabbat, de azzal megint éveket kellett várni.

Az első cím egy építés alatt álló lakótelepen volt, a ház kilencedik emeletén. Az építési területen hatalmas kupleráj, mindenütt törmelék, de a ház már állt. Egy órát keresték az illetékest, aki a lakást bemutatja. A lift még nem működött, ezért a földszinti ugyanolyan kialakítású otthont nézték meg. Zoltán a nagyszobával kezdte, Mária a konyhát tekintette meg először. Az előszobában egymásra néztek, és döntöttek.

• Akkora a nagyszoba, mint a mostani lakásban. Milyen a konyha?
• Pont a mi igényeink szerinti, van ablaka, és elférünk benne négyen.
• Akkor nem is kérünk új címet, ezt elfogadjuk.

Aztán megnézték a többi helyiséget is, de már egyértelmű volt, hogy minden más belefér a kompromisszumokba.

Amikor átköltöztek, még nem volt járda, de volt óriási sártenger a házak között. Szép lassan minden kialakult, elvonultak az építők, parkosították a környezetet, és a sok idegen ember is kezdte megismerni a szomszédokat.

Szerény anyagi lehetőségük szerint berendezkedtek új otthonukban. A középső szobába került a gyerekszobabútor, ez lett Patricia rezidenciája. A nappali bútorzata is adott volt, és a harmadik szobába betették a gyerekágyat, és egy pelenkázó komódot.

Patríciát költözés után sem vették ki az óvodából, a korábbi tíz perc séta kiegészült a hosszú autóbuszozással egy átszállással. Egy órával korábban kellett kelni, és ugyanennyivel később értek haza. De nem akarták a kislányt néhány hónapra másik óvodába íratni, szeptembertől úgyis iskolába megy.

Iskolában

Patríciát a lakótelepen épült iskolába vették fel, csakhogy az nem készült el szeptemberre. A diákokat minden nap külön autóbusz vitte egy távolabbi iskolába, és tanítás után hozta haza őket. Reggel Zoltán kísérte el kislányát, napközben Mária ment érte a buszhoz, és vitte magával kisebb gyermekét is.

Lakóházukban lépcsőházanként csak egy liftet építettek be, amikor az meghibásodott Mária megszenvedett a hazamenetellel. Egyik karján az összecsukott babakocsit tartotta, másikban kisfiát, így mentek fel a kilencedik emeletre. Ha hazafelé bevásárolt, még a szatyrot is cipelni kellett. Szerencsére Patrícia jó gyermek volt, soha nem reklamált, hogy gyalog kell felmenni a lakásba.

A következő szeptemberben már működött az iskola, ez valamelyest megkönnyítette a szülők, elsősorban Mária dolgát. Az új létesítmény a lakástól néhány percre volt gyalog, de reggel a kislányt az iskolába kellett kísérni, és délben várni az iskola előtt. Mária nem engedte, hogy a hét éves gyermek a forgalmas utcán egyedül menjen át oda és vissza, elég egy szeleburdi mozdulat, és kész a baj.

Patrícia okos gyermek volt, könnyen tanult, de az első években édesanyja sokat segített neki. Minden házi feladatot közösen oldottak meg, ezért soha nem fordult elő, hogy felkészületlenül ment volna iskolába. Később ez a precíz és tudatos viselkedés a gyermek számára természetes, ösztönös cselekvéssé vált, ami az egész életét meghatározó tulajdonsággá alakult át.

Zoltán a tervezőintézeti munkája mellett szakértőként különmunkákat vállalt, és ezzel jobban keresett, mint a főállású munkahelyén.

Patrícia nyolc éves volt, amikor apja a család első gépkocsiját megvette, egy agyonhasznált négy éves Skodát. A család részére ezzel megnyílt a kirándulások korszaka. Amikor csak tehették szakadt gépkocsijukkal bejárták az ország legszebb tájait.

Zoltán közben megalapította első társas vállalkozását, ezzel a szabadideje kevesebb lett, de a család anyagilag nagyot lépett előre. Patrícia ekkor éppen tíz éves volt. Még ugyanebben az évben Zoltán és egy Luxemburgban élő belga állampolgár létrehoztak egy vegyesvállalatot nyugati szellemi tőke Magyarországi hasznosítására. Még több munka, még kevesebb idő a családra, még több pénz a meggazdagodáshoz.

A következő nyáron a család részt vett egy európai társasutazáson. Ezt csak nagyon kevesen engedhették meg maguknak. Részben nehéz volt nyugati országokba útlevelet szerezni, különösen az egész családnak. Másrészt az utazás egy részét devizában kellett fizetni, és csak azoknak lehetett törvényesen devizája, akik valamely nyugati országban dolgoztak állami engedéllyel. Zoltán a vegyesvállalatban keresett pénzét egy belga bankban nyitott számlára kapta, nem volt gond az utazás finanszírozása.

Az utat úgy hirdették, hogy "nyolc országon át a Costa Bravára". Az egész nagy átverés volt, már ami a nyolc országot illeti, de egy hetet a spanyol tengerparton nyaraltak, és a családnak ez volt az első nyugati útja.A nagy és tragikusan elbaltázott utazást a felnőttek és a gyerekek másként élték meg. Patrícia számára a sok balhé is egy nagy kaland része volt, míg szülei agyon idegeskedték magukat, ő kiválóan szórakozott.

Patri nagylány lesz

Egy évvel később a nyári szünetben Patrícia egy diáktáborban nyaralt Szocsiban. Nagy izgalommal készült az útra, tizenkét évesen felmérte, hogy milyen nagy élmény lesz a szüleitől távol, hasonló korú gyerektársak között tölteni két hetet. Csekély készpénzt hivatalosan is beválthattak, de ő felkészült az útra. Vetetett szüleivel két új felnőtt méretű farmernadrágot, néhány AMO szappant, és sok rágógumit. Ezeket a Szovjetunióban jó pénzért el lehet adni. Már megérkezésük másnapján a tábor egyik alkalmazottjával megkötötte az üzletet, tele volt pénzzel, ő volt a király a barátai körében. A tábor kantinjában minden nap bevásárolt, és ha kirándultak összevásárolt minden jópofa csecse-becsét, amit később otthon szeretteinek ajándékozott. A tábor egyébként nagyon szervezett volt, kiváló kirándulásokat tettek a környéken, sokat úsztak a Fekete tengerben, a gyerekek minden szempontból jól érezték magukat.

Patríciának hazaérkezése után néhány nappal újabb élményben volt része, bekövetkezett, ami várható volt, életében először menstruált. Nem érte felkészületlenül, mert szülei úgy nevelték, hogy a nemiség náluk nem számított tabu témának. Tudta, hogy édesanyja minden hónapban néhány napot bajlódik a nőiséggel együtt járó állapottal. Lényegében már várta, hogy nála is bekövetkezzen az elkerülhetetlen, nem sürgette lelkileg, de nem is jelentett traumát az új helyzet. Tudomásul vette, mint természetes folyamatot, és a tennivalókat egy évvel korábban már megbeszélte édesanyjával. Közben a teste is kezdett átalakulni, csípője nőiesen szélesedett, mellei elkezdtek nőni, egyértelmű volt számára, hogy hamarosan elhagyja a kislány kort. Mire tizenhárom éves lett, nagyjából kialakult végleges alakja.

Ebben az időben gyakran nézte magát a tükörben mezítelenül, és próbált megbarátkozni a testével.

Patrícián nem volt semmi rendkívüli. Nem volt kirívó szépség, de minden testrésze külön-külön az átlagosnál valamelyest szebbre sikeredett. Magassága 165 centi, mellei közepes méretű, körte alakúak, és arca is inkább bájos volt, mint szép. Nem volt manöken alkata, lábai izmosan formásak voltak ugyan, de nem volt hosszú combja. Két felső középső metszőfoga kissé nagyobb volt a többinél, de ez sem volt zavaró, inkább csak egyedi. Szépen csillogó természetes szőke haja kisgyermek kora óta vállig ért, és többnyire kibontva viselte. Bár nem volt bomba nő, de összességében kellemes és harmonikus jelenség lett. Ha a férfiak végigmérték, azt mondták, igen ez egy jó nő. Ehhez nagyban hozzájárult a személyes varázsa is. Mindig mosolygott, és nagyon pozitív kisugárzása volt. Ő ezt annak tudta be, hogy kiegyensúlyozott családi légkörben nőtt fel. Szülei nagy szeretetben éltek egymással, és ez kihatott a gyerekekre is. Az utóbbi években az anyagi helyzetük is kiegyensúlyozott volt, bármit megkapott, amire vágyott, igaz, hogy többnyire hosszabb ideig kellett ezért apját agitálni. Ebben az időben volt, hogy Zoltánnak szegezte a kérdést.

• Apa, miért hagyod, hogy hetekig szekáljalak, ha végül úgyis megkapom, amit akarok.
• Tanuld meg kislányom, hogy az életben semmit nem adnak ingyen, dolgozz meg érte. Most azzal, hogy a nyakamra jársz, később keményebben meg kell fizetned a kívánságaid árát.

Közben kisöccse is cseperedett, ugyanolyan makacs vadóc volt, mint kiskorában, ezért a két gyermek között mindig volt egy kis feszültség.

Az általános iskolát Patrícia kitűnő eredménnyel fejezte be. Nyáron egy hetet nagyanyjánál nyaralt, egy vidéki városban, utána két különböző táborba is benevezte magát, és iskola előtt leendő gimnáziuma is szervezett egy két hetes vízparti táborozást. Ez kiváló lehetőséget biztosított a leendő osztálytársaknak, hogy összebarátkozzanak. A társaság egyharmada már az általánosból ismerte egymást, de a többségük más iskolákból jött.

Ebben az évben szülei felépítették a lakásukhoz közeli családi házas területen az első saját házukat, és decemberben beköltöztek. A tetőtérbe három szoba épült, közülük egynek belső kis fürdőszobája is volt, ezt kapta meg Patrícia. A másik két szobába a szülők és kisöccse költözött be, ők az előtérből nyíló nagy fürdőszobát használták. A földszinten volt a nappali, konyha és étkező. Mindegyik külön helyiség, de közöttük nem volt ajtó, csak boltíves átjáró. Az előszobából kör alakú lépcső vezetett a tetőtérbe, és az alagsorba. Az alsó szinten kialakítottak egy vendégszobát, itt is volt egy nagy fürdőszoba, egyben mosókonyha. A család gyorsan belakta a házat, a kilencedik emeleti panel után ez nem is volt csoda.

Régi lakásukba a nagymama költözött, hogy ne legyen vidéken egyedül. Naponta valaki mindig átszaladt hozzá, és hét végeken ott volt náluk a vendégszobában.

Középiskolás évek

Patrícia középiskolába ugyanoda járt, ahol az általánost befejezte. A két épületből álló általános iskola már túl nagy volt a környék igényeinek, az egyik épületet meghagyták eredeti funkciójában, a másikat átalakították gimnáziumnak. Ebben az évben már a harmadik évfolyamot indították két párhuzamos osztállyal. Osztályfőnöke egy szigorú követelményeket támasztó hölgy lett, egészen véletlenül édesanyja barátnője. Az osztályfőnök férje korábban Patrícia matektanára volt az általánosban, a két család évek óta jó barátságban volt és rendszeresen összejártak.

Patrícia már a nyári táborban jól beilleszkedett az új közösségbe, minden osztálytársával sikerült haveri kapcsolatot kialakítania. Igazi barátságot csak két fiúval tartott fenn, ez a barátság négy év alatt végig kitartott közöttük, sőt utána is fennmaradt még hosszú évekig.

Később a harmadik osztályba új lány jött, ő lett a harmadik valódi barátja, egy nagyon kedves, szolid, barátságos, mégis kissé visszahúzódó lány személyében. Kinga, mint mindenki más Patríciával azonnal összebarátkozott, és a két lány igaz barátsága évekig tartott. Új barátnője korábban négy évig Svédországban élt szüleivel. Előtte néhány évet itthon voltak, de azt megelőzően Angliában éltek. A lány apja autókonstruktőr volt, legutóbb a Volvo gyárban.

A következő két évben érdekes négyes baráti kör alakult ki. Ha Patrícia szervezett programot, akkor mind a négyen jelen voltak, de fiúbarátai többnyire csak Patríciát hívták meg. Ez a felemás kapcsolat az egész osztályra jellemző volt. Ő mindenkinek a barátja volt, de neki csak a két fiú, és az új lány.

Harmadikban már minden lánynak az osztályban volt szexuális tapasztalata, kivéve Patríciát. Osztálytársai és barátai tudták, hogy a lány nem akar senkivel nemi kapcsolatot létesíteni, nem is próbálkozott nála senki. Ha idegen fiúk igyekeztek megkörnyékezni, azokat a lány finoman lepattintotta. Véleményét soha nem titkolta, barátaival ezt meg is beszélte.

• Patri, te miért nem jársz senkivel? Jobb nő vagy, mint a többi lány az osztályban, még sincs fiúd.
• Amíg nem leszek szerelmes, nem fogok járni senkivel, csak azért, mert ez a trendi. És lefeküdni valakivel csak sportból, az nem az én stílusom. Ti tudjátok, hogy romantikus alkat vagyok, úgy gondolom, hogy mindenkire rátalál az igaz szerelem, csak ki kell várni a megfelelő személyt és alkalmat.
• Nem is vagy kíváncsi rá, hogy milyen a szex?
• Nem, tudom, hogy nagyon jó lehet azzal, akit valóban szeretünk, de az a pasas még nem került a szemem elé.

Irány a szent föld

Tizenöt éves korában édesanyjával kettesben tizenkét napot töltöttek Izraelben a rokonoknál. Apjának két unokatestvére már kint született, egyiküket látogatták meg, aki Haifa városban lakik. Éjszaka repültek, hajnalban landolt a repülőgép, reggel öt óra volt, amikor a lakásba megérkeztek. Másodszor ült repülőgépen, az utazás izgalmai már nem zavarták, és amúgy is csak három órás volt a repülés.

Nagynénje öt gyereket nevelt, megszokta, hogy katonás rendet tartson maga körül.

• Javaslom, hogy feküdjetek le, Patri biztosan nagyon fáradt.
• Dehogy fekszünk le, olyan kevés ideig leszünk nálatok, hogy kár az időt alvásra fordítani.
• Akkor mit szeretnétek csinálni? Én most főzöm az ebédet, délután elvihetlek benneteket valahová.

Végül mégis csak pihentek ebédig, utána körbejárták a várost. Sétáltak a gyönyörű Bahai kertben, aztán elmentek Akoba, ott is megnézték a Bahai kertet, a régi kikötőt, a Napoleon korabeli erődöt, és megették minden idők legfinomabb falafelét. Körbejárták az arab negyedet, ahol mindent beborított a tömény fűszerillat. Apró zsúfolt és koszos üzletekbe nézelődtek, de a vásárláshoz nem volt gusztusuk.

A következő tíz napban a rokonok beosztották egymás között az időt, sokat kirándultak velük, végigjárták Izrael legfontosabb látványosságait. Ez egy fantasztikus ország, ahol a jelen és a múlt egymást szorosan átkarolva bájolják el a turistákat. Az ország, melynek partjait három tenger mossa, a Földközi, a Vörös és a Holt tenger.

Első nap Jeruzsálemmel kezdték az ismerkedést. Hihetetlenül változatos kavalkád hömpölyög kacskaringós utcáin, hiszen három világvallás szent helye a város. A várfalakkal körülzárt óváros szűk sikátoraiban végigsétáltak a Via Dolorosán, megálltak minden stációnál, és útközben megnézték a sok apró boltot. Itt majdnem minden kapható, főleg csecse-becsék és töménytelen mennyiségű fűszer. A séta végén feljutottak Golgota hegyére, ott fél órát elidőztek Krisztus keresztre feszítésének helyszínén, újabb fél órát eltöltöttek a Szent Sír Bazilikában. Ezután visszasétáltak a szűk sikátorokon, majd irány a Getsemani kert, hogy körbe járják azt a több mint kétezer éves olajfát, melynek tövében Krisztus és tanítványai megpihentek.

A kert közelében van Mária Magdolna temploma, amíg Patrícia belűről körbejárta, édesanyja imádkozott egyet. Mária nem volt bigott vallásos, de otthon is minden héten egyszer elment kedvenc templomába, és néhány perces imával letudta Istenhez fűződő viszonyát.

A következő útjuk a "Lőszerek hegyére" vezetett, körbejárták a parkot, és fentről megnézték a várost.

Rövid autózás után leparkoltak az elnöki palota előtti téren, és itt is lenéztek a városra, más nézőpontból, más látnivalók tárultak eléjük. Alattuk óriási temető a köves hegyoldalban, amerre a szem ellát csak a közel egyforma sírok tömege. Innen jól látható, hogy a város mely részét lakják az arabok, és melyiket a zsidók. Két egészen más világ, mintha a nagyon távoli őseik nem egy ágról fakadnának.

Még az óvárosban, a Via Dolorosán, egy arab étteremben finom falafelt ettek pitával, és később a belvárosban egy kávézóban fagylaltoztak.

Kora délután volt, amikor elindultak Betlehembe, és ott csak a Születés templomát nézték meg. Lebotorkáltak a meredek lépcsőkön a templom alatti barlangba, és amikor Mária letérdelt a jászol előtt, Patrícia megkérdezte édesanyját.

• Otthon eldicsekedsz a plébános úrnak, hogy merre jártál?

Anyja szigorúan ránézett és nem szólt semmit. Csak kint az utcán válaszolt a kérdésre.

• Nagyon jól tudod, hogy én csak istennel tartok kapcsolatot, a papokkal nem. Fogalmam sincs, hogy kedvenc templomomban ki a plébános.
• Jól van, csak humorizálni akartam, de tudom, hogy rossz helyen.

Második nap nagynénje kíséretében végigfürödték a Földközi tenger partját. Reggel első útjuk Tel Avivba vezetett, alig több mint egy óra alatt értek oda. Sodró hangulatú, igazi metropolis, hatalmas luxus szállodákkal a tengerparton, szuper boltokkal, éttermekkel és kávézókkal. A város éjszakai élete is pezsgő, a fiatalok nem csak a városban, hanem a parton is buliznak. Napközben rengetegen sportolnak a homokos tengerparton, számtalan futó, strandröpis, görkorcsolyás és jógázó hemzseg itt. A klíma egész évben ideális, a nap szinte mindig süt. A város a dobogó legfelső fokán áll egy különös versenyben: állítólag itt élnek a világ legszebb emberei. Hangulatában talán Barcelonához hasonlíthatnánk a leginkább, mindenki vidám, kedves és nyitott a külföldi vendégek irányába.

Sétáltak a belváros szűk kis utcáiban, azután a gyönyörűen kiépített hosszú tengerparti sétányt végig gyalogolták, és közben fürödtek egyet.

Érdekes látvány volt egymás mellett látni a bikinis zsidó és a talpig ruhában fürdő arab nőket. A kellemes hűs tengervizet a nap gyorsan felszárította testükön, és amikor a fürdőruha is megszáradt rajtuk, magukra kapták lenge ruháikat. Gyalog folytatták sétájukat a tengerparton egészen Jaffáig. Az óváros egy igazi kis mediterrán gyöngyszem, ahol a macskaköves sikátorok közt megbúvó múzeumokban sok történelmi érdekességet tudhatunk meg. A kikötő feletti parkban megpihentek egy hangulatos kávézó teraszán. Háziasszonyuk közben az autóval beállt a domb alatti parkolóba, és utaztak tovább.

Herzeliya gépkocsival negyven perc távolságban van, itt egy rövid séta után ismét fürödtek a tengerparton.

A város névadója Herzl Tivadar, magyar származású cionista, ő volt a zsidó állam megálmodója.

Újabb negyedóra autózás után Netanyán végigbóklásztak néhány hangulatos mediterrán utcát, és folytatták fürdőtúrájukat a friss habokban, a széles homokos tengerparton.

Nem várták meg a nap szárítóerejét, a bokrok tövében ruhát cseréltek, és tíz perc alatt Haderán voltak. A gépkocsi takarásában felvették a már majdnem száraz fürdőruhákat, és újabb csobbanás következett egy nagyon hangulatos öbölben.

Újabb átöltözés, és még egy tíz perces autózás következett Caesareaig, ahol a tengerparton megnézték a római korból megmaradt romokat. Fél órát sétáltak a régmúlt emlékei között, de itt sem hagyták ki, hogy megmártózzanak a tenger habjaiban.

Bő fél óra alatt hazaértek Haifára, otthon átöltöztek, a közelben egy óriási bevásárlóközpontban nézelődtek még két órát, és vásárolgattak. Késő este kerültek ágyba.

Harmadik napjuk délelőttjét Názáretben töltötték, ahol az Angyali üdvözlet templomának modern, ugyanakkor a múltat hűen tükröző szépségében gyönyörködtek. A templomot VI. Pál pápa szentelt fel 1964-ben. Máriának, aki a maga módján hívő ember, nagy élmény volt ezen a szent helyen zarándokolni. Lukács evangéliuma szerint az altemplomban lévő barlangban lakott szűz Mária, és itt közölte vele Gábriel arkangyal, hogy hamarosan fia fog születni. Ma egy oltár van a barlangban, mellette a keresztesek korában épített öreg templom alapkövei.

Egy kis autózás következett Tiberiasba, a Galileai tengerhez. A biblia szerint itt járt a vízen Jézus.

A tenger valójában csak egy 21 kilométer hosszú tó, melyen észak-déli irányban keresztülfolyik a Jordán folyó.

Sétáltak a tóparton, egy hangulatos kis étteremben ebédeltek, majd megmártóztak az egyik szálloda medencéjében. A nap hét ágról sütött, kellemes volt a hűsítő vízben lubickolni.

Holt tengeri kirándulás

Negyedik nap kirándultak a Holt tengerhez, útközben megnézték Ein Gedi oázisát, hogy a sivatag közepén beálljanak a vízesés alá. Kicsit sétáltak a buja növényzettel övezett ösvényen, mellettük kis patak csörgedezett, ez táplálta a vízesést. Felmásztak a sziklákon, hogy a pálmafák felett körbejárják szemeikkel az oázist körülvevő kopár sivatagi tájat.

Autóztak még néhány kilométert, majd felmentek a Masszádára. Ez egy 550 méter hosszú fennsíkon épült erőd. A homokkő hegyen lévő sík terület egyik oldalon 91, a másikon 400 méter magasságra emelkedik ki a környezetéből. Az országút ezen a mélyebb oldalon közelíti meg a hegyet. Mária a rokon házaspárral drótkötélpályán ment fel az erődhöz, Patrícia a kopár hegy oldalában lévő szerpentinen felgyalogolt. Lefelé már ő is az egyszerűbb utat választotta, kimerítő volt a tűző nap által felhevített gyalogösvényen felmászni.

Fentről jól látszott a holt tenger, melynek két része van, az északi nagyobb, és mélyebb. A déli irányban mintegy öt kilométerre lévő egészen sekély rész kisebb, és annyira tömény a sótartalma, hogy a gyógyító víz és iszap kihasználására komoly idegenforgalom és gyógyászati ipar alakult ki. Innen fentről jól látszik, hogy a két részt csak egy keskeny kis összekötő árok kapcsolja egybe. A két rész valaha teljesen egybefüggő volt, a vízszint évezredek óta folyamatos csökken, mert nincs megfelelő utánpótlása.

Kerestek egy jól kiépült fürdőhelyet, kipróbálták, hogy milyen a tömény sós vízben lebegni, ezzel koronázták meg a kirándulást. Hazafelé két és fél óra alatt tették meg a kétszázötven kilométeres utat.

Ötödik nap az ország északi területén kirándultak, a libanoni határ közelében.

Az első látnivaló Banias, ahol olyan romokat lehet megtekinteni, melyekre minden ott megfordult kultúra és vallás ráépítette a saját létesítményeit.

Ezután megnézték Nimrod várát, legalább is azt, ami sok évszázad után még megmaradt belőle.

A következő látványosság Rosh Hanikra barlangrendszere volt. A tengerparti kopár sziklatömb aljához drótkötélpályán lehet lejutni. A barlangnak a tengerrel közvetlen összeköttetése van, a hullámok mozgása a barlang kristálytiszta vizét is folyamatosan fodrozza. A falon lévő ablakszerű nyílásokon a nagyobb hullámok időnként becsapnak, és beterítik sós vízzel a látogatókat. Ők is kaptak egy kiadós zuhanyt, Patrícia vállán apja videó kamerája a sós víztől megadta magát.

Hatodik nap reggel jött értük a másik unokatestvér, aki egy kibucban lakik. Aznap körbejárták a faluszerűen épült, európai ember számára szocialisztikus közösség létesítményeit, a falut, a farmot, és a gyárat. Délben és este a központi étteremben ettek az összes többi lakóval együtt. Délután fürödtek a kibuc uszodájában, és este részt vettek a tiszteletükre rendezett közösségi bulin. Ez minden látogatónak kijár. Nagyjából kétszáz felnőtt, és ötven gyermek volt jelen az összejövetelen, a lakók háromnegyed része. Hát ez egy egészen más világ, ebbe bele kell születni.

Irány Eilat

Reggel a kibuc GMC terepjárójával útnak indultak, és másfél órás autózás után értek el Beér-Seva városba, ahol végigjárták a régi romokat. A várost az időszámítás előtti 4. évezredben népesítették be.

Ezután még két és fél órás út várt rájuk, míg megérkeztek Eilatra, Izrael legdélebbi csücskébe. A város az Akabai öböl partján van, egy összesen nyolc kilométeres partszakaszon, déli irányban Egyiptom, kelet felé Jordánia szomszédságában. Délután már a szálloda medencéjében és a tengerparton úszkáltak, vacsora után belevetették magukat a város éjszakai életébe. Gyönyörű a város ilyenkor, és reggelig tart a nyüzsgés. Minden a szórakoztatásra épült, turisták óriási tömege kavarog az utcákon, a szórakozóhelyeken, kávézókban, éttermekben és üzletekben. Hajnalban mentek csak vissza a szállodába, Patrícia imádta, hogy neki mindenből ugyanaz jár, mint a felnőtteknek.

Még két egész napot töltöttek a városban, alig aludtak, mert itt minden a szórakoztatásról szól. Egyik nap megnéztek egy tengeri akváriumot, másnap egy delfin show-t. Az akvárium egy víz alá épített létesítmény, ahol ők voltak az üvegfalak közé bezárva, és a halak körben úszkáltak szabadon a korallok között. A delfinek is természetes közegükben élnek a tengerben, és minden nap délután négy órakor megjelennek, hogy a több száz érdeklődőnek megmutassák tudásukat. Gondozóik vízbe szállnak, fergeteges mutatványokat produkálnak, ember és állat együtt tökéletes összhangban.

Következő nap kilenc órakor reggeliztek, utána még délig úszkáltak, és ebéd után indultak haza. Útközben csak egyszer álltak meg, hogy megcsodálják az emberek teremtő erejét.

Néhány napja Jeruzsálembe menet látták, hogy a hegyek között, az út mentén egy sík területen óriási gépek forgatják ki a talajból a köveket. Most az egész terület termőfölddel volt beborítva, csak az út mellett volt néhány autó méretű kőtömb, mintha mementóként hagyták volna itt az építők. Évek múlva Patrícia ezen a helyen egy hatalmas termőbe fordult narancsligetet talált.

Letelt a nyaralásuk ideje, elbúcsúztak a népes rokonságtól, anya és lánya hazarepültek.

Egyedül Angliában

17 éves korában Patrícia levizsgázott autóvezetésből. Eleinte édesanyja kis polszkiját hajtotta, szegény kocsi ez alatt sokat volt szervizben. Jól vezetett, de mint nagy álmodozó sokat mélázott el a volán mellett is, ennek rendre a karosszéria látta a kárát. Kellett néhány hónap, mire megtanulta, hogy neki is figyelni kell az útra vezetés közben. Amikor láthatóan a kocsi törős korszakán túljutott, az iskolai szünetben megkapta saját autóját, egy új, piros Honda Civic tulajdonosa lett. Ezt azzal akarta megünnepelni, hogy elhatározta, barátaival körbejárják Angliát.

Kinga külföldre utazott, így csak a két fiú volt hadra fogható. Megtervezte az útvonalat, a fiúkat lelkesen igyekezett felkészíteni a hosszú utazásra. De mire az indulás ideje eljött, mindkét barátja lemondta a közös kirándulást, családjaik más programokat szerveztek.

Patrícia nem az a lány volt, aki könnyen feladja, így hát egyedül indult neki az útnak. Szülei ugyan megpróbálták lebeszélni, de tudták, ha lányuk valamit a fejébe vesz, azt nehéz onnan kiverni.

Apjától kapott egy feltöltött bankkártyát, a kocsiba bepakolt minden eshetőségre, és nekiindult a tervei szerint hatezer kilométeres útnak. Egyedül, tizenhét és fél évesen, alig féléves vezetői rutinnal. Édesanyja sírt, amikor megpróbálta lebeszélni.

• Mi lesz veled? Egy fiatal lány, egyedül, kiszolgáltatva mindennek, és mindenkinek.
• Maximum már nem leszek lány, ha hazajövök.
• Jaj, ne hülyéskedj, ez nem vicc.
• Ne aggódjatok, tudok vigyázni magamra. A városokat elkerülöm, és vidéken ott is normális emberek élnek.

Első nap Nürnbergig autózott, és a külváros egy kis panziójában keresett magának szállást. Reggel öt órakor indult el otthonról, és csak este hét órakor jelentkezett be szálláshelyén. Nagyon sokszor megállt, mert útközben csodás tájakon vezetett az útja, és mindenütt magába akarta fogadni a látványt, miközben rengeteg fotót készített útközben.

Második nap már nem kelt fel olyan korán, komótosan megreggelizett és elindult a következő esti cél, Brüsszel felé. A városokat útközben most is elkerülte, csak a természet szépségében gyönyörködött. Amikor megérkezett, a belvárosban kereste meg az előre kiválasztott családi szállodát. Késő este volt, még nem volt éhes, ezért kiment egyet sétálni, és amikor már úgy érezte, hogy mindenki őt akarja leszólítani, gyorsan hazamenekült. A vacsora is elmaradt, útközben nem mert bemenni egy étterembe sem, hogy mielőbb biztonságban legyen, és a szálloda konyhája már bezárt, mire megérkezett.

Harmadik napját a városban töltötte, egésznap sétált, és ismerkedett a számára idegen világgal. Nem szerette a városokat, de még utazása előtt elhatározta, hogy ezzel a településsel kivételt tesz. Jól felkészült a látnivalókból, tudta, hogy a legfontosabb turista látványosságokat egy központba zsúfolták, amely elég kicsi ahhoz, hogy akár egy nap alatt meghódítsák az érdeklődő idegenek. A Grand Place volt a felfedező útjának kiinduló pontja. Mozgalmas történelme során találkoztak itt királyok és hercegek, s itt égették meg az első németalföldi protestánsokat. Az épületek architektúrái és homlokzatai élénken idézik s illusztrálják a város korabeli társadalmi és kulturális életét. A tér ma a Világörökség része.

Azt mondják a hozzáértők, hogy Európa egyik legszebb eklektikus tere, kis macskaköves utcák indulnak innen, s gazdagon díszített, 17. századi barokk céhes házak veszik körül, szorosan egymás mellé építve.

Minden épület különleges jellegzetességgel és házszám helyett saját névvel bír, mint például a Hattyú, amely most híres éteremnek ad helyet, s egykor Marx és Engels is itt üléseztek társaikkal. Vagy itt van a Star, amelynek az árkádjában egy síremlék húzódik meg, karja szerencsét hoz annak, aki megérinti.

Aztán itt van a brüsszeli városháza, talán a legszebb polgári épület egész Európában. 1402-ben épült, és túlélte a világháború kegyesen pontatlan bombázásait, amikor is a Grand Place épületeinek többsége erősen megsérült. Homlokzatát vízköpők és a nemesség szobrai díszítik, míg a 100 méter magas torony tetején a város védőszentje, Szent Mihály arkangyal áll. Jó lett volna az épületeket belülről is megnézni, de ez a rövid látogatásba már nem fért bele.

A barátnők

Negyedik nap átautózott a csatorna alatt, Calais-ben a francia partokról és Doverben az angol oldalról is elnézelődött a tengerparton. Elbúcsúzott a jó öreg kontinenstől, és indult tovább Cambridge-be, kikerülve Londont. Barátnője itt volt egy nyári intenzív nyelvtanfolyamon, ezért nem tudott vele tartani az úton. Aznap éjszaka Kinga szobájában beszélték meg a legfrissebb eseményeket, csak hajnalban aludtak el. Barátnője teljesen kibukott, hogy Patrícia egyedül indult el egy ilyen hosszú utazásra. De közben ő is tudott megdöbbentő hírekkel szolgálni, elmondta, hogy megcsalta élete nagy szerelmét az egyik tanulótársával.

• Te nem vagy normális, hogy tehetted ezt Gáborral?
• Csak úgy összejött, nem terveztem előre.
• Te kis hülye kurva, nem fértél a bugyidba? Hogy tudsz majd otthon a fiúd szemébe nézni?
• Te ezt nem érted, annyira hiányzott Gábor, hogy nem bírtam ki szex nélkül.
• Istenem, hogy milyen idióta barátnőm van. Legalább ne mondtad volna el, most otthon falazhatok neked!
• Nem kell falazni, elmondom Gábornak, ha otthon leszek.
• És ha nem fog megbocsátani?
• Lehet, de nem fogok neki hazudni. Ha megbocsájt, örökké vezekelni fogok, ha nem, akkor megérdemlem a sorsomat. Tényleg egy hülye picsa vagyok.
• És még tart a kapcsolat?
• Nem, csak egyszer történt meg. Bár nagyon jó volt, de megbántam, remélem, hogy Gábor valóban szeret, és túl tud lépni a történteken.
• Te tényleg eszement vagy, rajtad fog túllépni. Ő valóban szeret, ezért nem fog megbocsátani.

Patríciának igaza lett, Gábor szakított Kingával, miután a lány őszintén elmesélte a történteket.

Utazása ötödik napjának reggelén a két lány együtt reggelizett egy kis kávézóban, és Patrícia számára folytatódott a nagy kaland.

Országúton

Edinburgh-ben tervezte a következő éjszakát, de nem jutott el odáig. Az egyik sziklás tengerparti részen sétált egy nagyot, miután az autót leparkolta az út mentén. Hosszú félsziget volt előtte, és elindult, hogy kicsit körbenézzen. Néhány kilométer után a félsziget végén leült a sziklákra, és gyönyörködött a kilátásban. Alatta a tenger hullámai nagy csattanással, habosodva verődtek fel a köveken, élvezte a morajlást és a vízi madarak cserregő hangját.

Amikor elindult visszafelé, úgy egy kilométer után döbbenten látta, hogy egy szigeten van, nem tud kimenni a szárazföldre. A dagály elvágta kirándulóhelyét a parttól, ami legalább egy-két kilométer távolságban volt. Ott szobrozott órákat a szigetre bezárva, közben beesteledett, és már fázott, de nem volt menekvés. Végre elmúlt a dagály, és futott egészen az autóig, felvette a pulóverét, és ahogy kissé magához tért, indult tovább. Már teljesen besötétedett, néhány kilométerrel arrébb bement egy udvarházba, hogy emberek között lehessen, és felzaklatott lelke is lenyugodjon. A házigazdák - ötven körüli pár - ragaszkodtak hozzá, hogy maradjon ott éjszakára. Vacsorát kapott és közben beszélgettek.

• Honnan jött kislányom?
• Megmondta, majd visszakérdezett, tudják, hogy hol van?
• Persze hogy tudjuk, ilyen butának néz bennünket?
• Jaj, dehogy is, csak nem tudom, hogy a szocialista országokról itt mennyit beszélnek az emberek.
• Most sokat, látjuk az eseményeket a televízióban, hamarosan már maguknál sem lesz szocializmus. Az utolsó kommunista vezért is nemrég eltemették, és minden forrong a fővárosukban. Lehet, hogy mire hazamegy, már szabad országba érkezik.
• Hát én azt nem hiszem, még sok év kell ahhoz, hogy a fejekben is szabadok legyünk.
• Milyen okos kislány, mik a szülei?
• Apám tervező mérnök, saját vállalkozása van. Anyám is a vállalkozásban dolgozik, de főleg engem és az öcsémet próbál emberré faragni.

Másnap reggel kiadós reggelit kapott, és fizetni akart az éjszakáért, de a házaspár nem fogadott el pénzt.

Továbbindult, és este Perth kisvárosban keresett magának szállodát.

A hetedik nap a tengerparton az A9 úton elment a szigetország csúcsára, és Thurso városban aludt egy háromcsillagos szállodában.

Másnap Skócia északi partját autózta végig három számjegyű utakon, sokat nézelődve a tengerparton, így estére csak Durness városkáig jutott el, ahol egy kempingben aludt.

Kilencedik nap a sziget belsejében autózott déli irányba egészen Glasgow-ig jutott, keresett egy szállodát, megvacsorázott, és beesett az ágyba.

Következő nap Cairnryan-ig sikerült eljutnia, gyönyörű útvonalon az A77 úton, és komppal átment Észak-Írországba Larne városkába. Innen fél óra alatt Belfastban volt. A belvárosban talált egy szállodát, és annak szomszédságában egy ír kocsmában hozzácsapódott egy helyi fiatalokból álló csoporthoz. Nagyszerűen szórakozott a helybéli fiukkal és lányokkal, finom vacsorát evett, jó zenét hallgatott.

Az utazás tizenegyedik napján sétált a városban, reggel a piacon kezdte a napot, hogy egyen egy igazi Belfast Bap-ot, a tojással, baconnel, és kolbásszal bőségesen megrakott sült zsemlét. Délben a várban nézelődött, ahol épp egy esküvőt tartottak, és beszippantotta őt az ünneplő tömeg. Este megismételte az előző napi programját, most egy másik társasággal barátkozott össze.

Patrícia 17 éves korára komoly érett nő lett, senki nem feltételezte róla, hogy még fiatalkorú.

Mindkét este volt egy-egy fiú, akik nagyon szerettek volna közelebb férkőzni hozzá, de határozottan elhárította a közeledésüket.

A kaland vége

Reggeli után a komppal visszament Angliába, és folytatta útját déli irányba, egészen Liverpoolig. A városban szállt meg, este megnézett egy Beatles show-t, és másnap végigjárta a híres együtteshez köthető helyeket. A városközpont elég kicsi ahhoz, hogy gyalog könnyen bejárható legyen. Liverpoolban elképesztően sok múzeum és galéria található és műemléképületekben rendkívül gazdag.

Tizenharmadik nap az első úti cél Stonehenge volt, itt naplementéig sétált a hatalmas kőtömbök között, sokat fotózott, és közben beszélgetett egy fiatal idegenvezető lánnyal a létesítményről. Kr. e. 2100 körül legalább 80 darab 4 tonna súlyú granulit oszlopot, kékkövet állítottak fel a terület közepén. Két bezáratlan koncentrikus kört formáltak. A tömböket félszáz kilométeres úton, tengeren, folyóvízen és szárazföldön szállították. A bejáratnál felállított granulit oszlopokat úgy helyezték el, hogy a nyári napforduló idején a középpontból nézve a napkelte helyén legyenek.

Napnyugta után Patrícia elindult Dover felé, és mivel gyorsan beesteledett, egy út melletti motelben töltötte az éjszakát.

Másnap átkelt az alagúton, es estére Luxemburgba ért. Ez volt az utazás tizennegyedik napja.

Két napig apja belga üzleti partnerének vendége volt, ez alatt végigjárták a kis országot, gyönyörű helyeket mutatott meg neki vendéglátója. Ez egy igazán Patríciának való kis ország, itt még a főváros is olyan, mintha egy vidéki turistaúton járna.

Következő nap München külvárosában keresett szállást. Előtte Dachauban megnézte azt az egykori munkatábort, ahol annak idején nagymamája raboskodott.

Az utolsó nap egyhuzamban vezetett hazáig.

Tizennyolc nap alatt összesen hétezer kilométert autózott, túlteljesítette az eredeti tervét. Amikor erről otthon beszélgetett a szüleivel, apja lakonikusan megjegyezte.

• Most már bármelyik autómat kölcsönkérheted. Külön gratulálok, hogy útközben sem a kocsit, sem magadat nem törted össze.

A nyár további részét a fővárosban töltötte, barátaival járták a strandokat, és kirándultak a környező hegyekben.

A középiskola negyedik éve olyan gyorsan eltelt, hogy csak arra eszmélt, itt az érettségi.

A négy muskétás szétszéledt, mindenki másfelé vette az irányt, de ez után is rendszeresen összejöttek, barátságuk még sokáig fennmaradt. Aztán ezt a köteléket is lassan leamortizálta egy másik szorosabb kötelék, ahogy sorban családjuk lett, egyre kevesebbet tudtak találkozni.

Amerikában Kingával

Patrícia kicsi gyermekkorától kezdve orvos akart lenni, így nem volt kérdés, hogy milyen irányba kormányozza élete szekerét.

Sikeres felvételije után még volt egy kellemes nyara, és ősszel megkezdte tanulmányait az orvosi egyetemen.

Az első két év nem volt túl érdekes, iskolatársaival csak felületes kapcsolata volt.

Ha barátokra volt szüksége, volt osztálytársai mindig a rendelkezésére álltak. Általában minden hét végére szerveztek valamilyen programot. Néha elment valamelyik egyetemi buliba, legtöbbször oda is elkísérték régi barátai.

Kinga szülei a középiskola elvégzése után kiköltöztek Indianapolisba, a lány édesapja ott vállalt munkát egy autótervező cégnél. Egy év után anyukája hazajött, és férjét kint hagyta egyedül. Amikor a második évfolyamot az egyetemen befejezték Kinga egy hónapra kiment édesapjához, és vitte magával Patríciát is.

Nagyon szép utazáson vett részt a két lány. A papa adott nekik egy terepjáró kocsit, azzal bejárták Amerika középső részét.

Első nap St. Louis-ba aludtak, már amennyit tudtak, mert este elmentek egy buliba, és csak reggel négy órakor mentek vissza a szállodába.

Tíz órakor keltek fel, és reggeli után mentek tovább Oklahoma City-be, végigautózták az egész napot. Azért este itt is elmentek szórakozni, de most reggel egy órakor feküdtek le, a hosszú utazástól elfáradtak.

A következő napot is az autóúton töltötték, és este Albuquerque városban kerestek szállodát. Vacsora után egy kicsit beszélgettek, egy üveg bor mellett, és végre kialudták magukat.

Másnap a Grand Canyon- hoz mentek, és a fennsíkon egy erdei faházat béreltek ki két éjszakára.

Reggel lesétáltak a Colorado folyóhoz, mire hazaértek késő este lett. Tíz óráig tartott a séta, lefelé három óra, egy órát a folyóparton voltak, utána hat óra felfelé. Kinga annyira kimerült, hogy enni sem akart, azonnal lefeküdt, úgy porosan, megizzadva, fürödni sem volt ereje. Patrícia gyorsan lezuhanyozott, elment az étterembe, megvacsorázott, és vitt egy hidegtálat a barátnőjének. Azután ő is lefeküdt, és reggel kilenc óráig aludt, mint a tej.

Amikor felébredt, látta, hogy barátnője pizsamában alszik, biztosan éjszaka megfürdött, és a hidegtálról is több mint a fele hiányzott.

Délelőtt még nézelődtek néhány órát, és ebéd után elindultak hazafelé. Este Durangoban kerestek szállást, és másnap továbbmentek Denverbe.

A következő nap este Omaha volt a végcél, és másnap Chicago.

Ezt követően egy teljes hetet pihentek a Michigan tó partján, napközben élvezték a vízparti semmittevést. Minden este belehasítottak az éjszakába, reggelente későn keltek, sokszor a reggelit is kihagyták. Utolsó este már tíz órakor lefeküdtek, másnap kocsival még körbejárták a várost, és utána irány haza Indianapolisba.

Kinti tartózkodásuk alatt Kinga apja kétszer elvitte őket vadászni. Árpád különös figura volt, egy igazi különc. Összevásárolt mindenféle vadászruhát, fegyvereket, gyakran járt teljes harci felszereléssel a sivatagba, de nem lőtt rá az állatokra. Mindig vitt magával céltáblákat, és gyakorolta a lövészetet. Volt egy csúcs szuper íjfelszerelése is, Patrícia azzal nagyon jól elszórakozott, amíg Kingát az apja a fegyverek használatára tanította.

Két nappal a lányok hazautazása előtt Árpád megkapta a még újabb íját, a legújabb konstrukciót, és az előző felszerelését odaadta Patríciának.

Amikor a lány itthon elment egy íjász sportklubba, mindenki megcsodálta a fél évvel korábban piacra dobott különlegességet.

De itthon a vámon is egy óráig faggatták, mert ilyen eszközt még senki nem hozott az országba.

Mire Patrícia hazajött Amerikából, annyi változás történt otthon, hogy öccse leköltözött az alagsori szobába, és az ő emeleti szobáját rendezték be a vendégek részére.