A. Első szerelem

A találkozás

Patrícia harmadéves volt az egyetemen, amikor véletlenül betévedt egy politikai vitakörbe. Egész addigi életében távol tartotta magát a politikától, olyan felesleges rossznak gondolta. De ha már így alakult, végighallgatta a vitát, és nagyon megragadta az előadó karizmatikus személyisége. A fiút már több alkalommal látta, annyit tudott csak róla, hogy két évvel idősebb nála, és szintén orvosnak készül. Eddig nem figyelt fel jobban a srácra, de most nagyon meggyőzően agitált egy olyan párt nevében, amelynek tagjai és vezetői fenekén még ott van a tojáshéj.

A lánynak furcsa volt, hogy az előadó gyakran keresi vele a szemkontaktust, mintha kifejezetten neki szónokolna. Ilyenkor mindig lesütötte a szemét, nem szokta meg, hogy őt nyilvánosan fixírozzák. Az is új élmény volt számára, hogy korábban még nem volt rá senki ekkora hatással. Először nem is tudta eldönteni, hogy igazából mi fogta meg jobban, a téma, a lelkes előadás, vagy a fiú személyisége.

A vitakör végén többen körülállták az előadót és Patrícia ezt szerette volna kihasználni, hogy gyorsan kereket oldjon. De a fiú látva a szándékot, elnézést kért a körülötte állóktól és a lány után sietett.

• Ne haragudj Patrícia, de szeretnék valamelyik nap találkozni veled.
• Honnan tudod a nevem, és egyáltalán mit akarsz tőlem?
• Remélem, hogy kíváncsi természetű vagy, és lehetőséget adsz rá, hogy mindkét kérdésedre feleljek egy pohár ital mellett.

Gyorsan megállapodtak, hogy két nap múlva találkoznak, egy a fiatalok által kedvelt kávézóban. A lány sietve távozott a helyszínről, a fiú meg visszament az érdeklődők gyűrűjébe.

Patríciát a történtek nagyon felzaklatták. Úgy érezte, hogy ő csak egy szürke kis veréb a fiú mellett, aki intelligens, vonzó, jó előadó, és nagyon karizmatikus. Mit akarhat tőle, a teljesen átlagos nőtől? Talán csak egy kalandot, de ő arra biztosan nem lesz vevő. Közben bevallotta magának, hogy ezzel a sráccal szívesen megismerné a valódi szerelmet, de hát ez képtelenség, ennek annyi nője lehet, amennyit csak akar.

Két nap múlva, a kávézóban választ kapott minden kérdésére.

• Most akkor elmondom, hogy honnan tudom a neved. Egy éve figyeltem fel rád, felkeltetted az érdeklődésemet, ezért lekádereztelek. Sok mindent tudok már rólad, és vártam a pillanatot, hogy megismerkedjünk. Sokáig nem állhattam eléd, mert volt egy komoly kapcsolatom, és ameddig azt nem fejeztem be, nem volt értelme, hogy találkozzunk. Úgy három hónapja, amióta szabad vagyok, keresem a lehetőséget, de te eddig átnéztél rajtam, ha valahol egy közösségben összehozott bennünket a sors. Most az előadásom alatt szándékosan fixíroztalak, és úgy éreztem, hogy végre észrevettél, ezt ki kellett használnom. Még azt is kérdezted, hogy mit akarok tőled. Azt szeretném, ha gyakrabban találkoznánk, és megismernénk egymást. Nem titkolom, lépésről lépésre szeretnék eljutni odáig, hogy közelebbi, hosszú távú, és nem csak baráti kapcsolat legyen közöttünk. De mindent szigorúan a saját tempódban, mert nem szeretőt keresek a személyedben, hanem társat.
• Hűha, most nagyon le vagyok taglózva, nem is tudom, hogy mit mondjak.
• Én megelégszem azzal, ha csak egyszerűen igent mondasz.
• Nem voltam még ilyen helyzetben, de igen. Azt azért szeretném tudni, mivel keltettem fel a figyelmedet.
• Először a személyes kisugárzásod fogott meg. Ez akkor történt, amikor a műszaki egyetem klubjában találkoztunk, és olyan lelkesen beszéltél Izraelről. Akkor én a barátnőmmel voltam ott, te nyilván észre sem vettél. Később érdeklődtem rólad itt-ott, és egyre izgalmasabbnak találtalak.
• De akkor miért nem szólítottál meg soha egy éven keresztül?
• Kilenc hónapig, a barátnőm mellett, ezt nem tartottam volna tisztességesnek, azóta meg kerestem az alkalmat. És mert tudtam, hogy nem fiúzol, nem akartam nagyon nyomulósan rád akaszkodni. Most nagyon örülök, hogy végre észrevettél.
• De hát én nagyon jól tudom, hogy ki vagy.
• Ezt kétlem, kétségtelen, hogy már többször láttál, de csak most vettél észre.

Parázstól a lángig

Hát így kezdődött a kapcsolatuk. Ahogy a fiú ígérte, csak lassan jutottak el a beteljesült szerelemig, lépésről lépésre. Kezdetben két-három naponként találkoztak, később már minden nap. Az első csókra két hónap múlva került sor, és négy hónap kellett hozzá, hogy Patrícia az ágyába engedje barátját. De addigra Kristóf már nemcsak a barátja volt, hanem a szerelme.

Három hónapja jártak együtt, amikor Patrícia elkísérte a fiút az első komolyabb politikai rendezvényre. A vitaest hangulata nagy hatással volt a lányra. Különösen a párt nemrég megválasztott elnökének érzelmektől gazdag forradalmi beszéde ragadta magával. Az összejövetel után már kissé zártabb körben megismerkedett a párt vezetőivel, és mint a szivacs itta be a fiatal tehetséges politikusok szavait. A lelkes vita magával ragadta, és ekkor döntötte el, hogy csatlakozik a fiatalokhoz, segít annak a csoportnak, melynek Kristóf az egyik motorja volt. Ez a csapat a párt egészségügyi programján dolgozott, és vezetője egy középkorú gyakorló orvos. A doktor úr nemrég lépett be a pártba, miután eltörölték a felső korhatárt.

Patrícia egy hónap múlva az életben és a politikában egyszerre veszítette el a szüzességét.

Az első éjszaka nehézségei után a lány annyira ráérzett a szex ízére, hogy együttléteik mindennaposakká váltak.

A fiú szülei egy határ menti városban laktak és ő egy bérelt lakásban élt az egyetem közelében, de minden nap hazakísérte barátnőjét, és többnyire ott is maradt éjszakára.

Közben Patrícia szülei is megismerték a fiút, és a lány apja szeretett vele vitatkozni a politikáról. Miután minden este ott volt náluk Kristóf, együtt vacsoráztak, és amíg a két nő elmosogatott, a férfiak politizáltak. Sok mindenben nem értettek egyet, de abban igen, hogy a rendszerváltás nem volt tökéletes.

Egyik nap vacsora közben Zoltán csak úgy mellékesen megjegyezte.

• Kristóf, ha csak az engedélyünkre vársz, hogy tartósan ideköltözz, azt most megkapod. Úgy gondoljuk, hogy nincs értelme az albérletet fizetni, ha állandóan nálunk vagy.
• Nagyon köszönöm, már én is gondoltam rá, de nem tudtam eddig a kérésemet elővezetni.
• Mért nem szóltál Patrinak, ő ennél vadabb ötleteket is simán ránk szokott zúdítani.
• Még csak gondoltam a lehetőségre, nem beszéltünk róla, nem is tudom, hogy a lányotok mit szól hozzá.
• Na, csak menjünk fel a szobámba, ezért a megjegyzésért vezekelni fogsz.

A vezeklés megtörtént, és ahogy egymáshoz bújva már levegőhöz is jutottak, Kristóf törte meg a csendet.

• Holnap ideköltözöm hozzád, és még semmit nem tudok a múltadról.
• Nekem nincs múltam, nem vetted észre, hogy szűz voltam, amikor először lefeküdtem veled?
• Csacsi kislány, én nem arról beszélek, a szűz kislányról szeretnék minél többet megtudni. A családodról, a gyerekkorodról, az egész eddigi életedről.
• Mennyi időt szántál a múltam megismerésére?
• Mindent tudni akarok, nincs időkorlát. Remélem olyan érdekes lesz a történeted, mint te magad, akkor nem fogok elaludni.
• Jó, akkor nézzük mi volt az én "időszámításom" előtt.